Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Előzetes letartóztatás és kihallgatás
Ott volt még, ha jól emlékszem Hódi Gizi is. Ő egy kalauznak vagy főkalauznak volt a húga. Az is ismerős volt. A kihallgatásom közben tovább tartott. Azt mondják nekem:- Na, itt a jegyzőkönyv. Amit idáig beszéltél, írd alá, de előbb olvasd el!- Hát megmondom őszintén én ezt nem tudom elolvasni.- Miért?- Hát ilyen állapotban?- Aláírod?- Alá. Aláírok én mindent. Tökéletesen mindegy. Hogy mit írtam alá, most sem tudom. Amikor aláírtam, megnézték. Akkor is, de még most is szépen tudok írni.- Te büdös csavargó! Az anyád istenit! Úgy írsz, mint egy miniszter. Na, tudom, hogy te most nem ettél, nem ittál. Most ihatsz. Ha meleg víz kell meleget, ha hideg, akkor hideget. Csak előbb fúrsz magadnak egy kutat. Ekkor le kellett guggolnom. A mutató ujjamat letenni a padlóra és körbe forogni. Egyszer balra, aztán jóbbra. Amikor ebbe beleuntak: feküdj!, kellj!, feküdj!, kellj! Ez így ment egy óráig. Az biztos, hogy nem a legszabályosabb feküdjeket tudtam leverni. Csak úgy, ahogy bírtam. Számoltam körülbelül százharmincig. Tovább nem ment. Megtaposnak az ávós nők- Na, ha nem megy, pihend ki magad! Jól esik egy kis pihenés ugye? Dobáld csak le magadról a ruhát és feküdj hanyatt! Mindent. Csak nem szégyelled magad? Pucéran maradtam a teremben. Egyszer kinyílt az ajtó, bejött két fiatal hölgy. Nem kellett nekik semmit mondani, kezdtek a hasamon sétálni. Egyik a fejemtől kezdve a hasamon át, aztán megfordult és vissza. Aztán a másik. A két nőn nem volt más ruha, csak egy barna munkaköppeny. Elég szellősen voltak öltözve. A nőkön általában szokott lenni bugyogó is. Ezeken az sem volt. Hogy nekik milyen beosztásuk volt, azt nem tudom. Amiután rajtam néhányszor keresztül sétáltak, kiballagtak a szobából.- Na te ürge! Itt fogsz megrohadni! - mondták többször.- Tudod te egyáltalán, hol vagy?- Mondom: nem. Pedig tudtam. Mert amint kitekintettem a jó nagy ablakon, ki tudtam olvasni a túlsó ház falán lévő tábláról: Markó utca. Csak a házszámot nem láttam jól. Itt töltöttem el körülbelül két hetet, a Markóban. Négy nap után adtak enni: Fekete kávét, rántott levest, egyszer még káposztafőzelék is volt. 49
