Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Előzetes letartóztatás és kihallgatás
Kérdezték tőle, hogy minek van ez nála. Azt mondta, hogy ez őneki dinnyehasogató kés. "Ezzel akartad, te rohadt fasiszta megdönteni a demokráciát". Ö nem akart semmit. Két-három pofon őneki is elzúgott. Ezen mi abban a helyzetben nem is csodálkoztunk. De amikor besötétedett, arra gondoltam, hogy itt már komolyra fordul a dolog. Odakerült mellém közvetlenül a Fister doktor fia is. Egyszer csak azt mondták: "Jobbra át!" Megfordultunk. Honnan, honnan nem, előhoztak egy hosszú fehér kötelet, amit a barátok szoktak hordani a derekukon, azzal összekötöztek bennünket. Megkötötték a kezünket és egymással is összekötöztek, hogy ne tudjunk elszaladni. Aztán kikísértek az udvarról a vaskapun át az utcára. Kint egy fekete rabszállító kocsi állt. Arra felszállítottak. A kötelet feloldották és újból kötöztek bennünket rendesebben. Leültünk a kocsiban a padokra. Hátul be volt csukva az ajtó és géppisztolyos ávósok vigyáztak ránk hárman-négyen. Este fél kilenc körül lehetett az idő. Elindult a rabszállító kocsi. Már egészen közel jártunk Pesthez, amikor valamiért megállt a kocsi. Tizenöt-húsz percet időztünk ott. Majd folytattuk az utat. Amikor Pestre felértünk, elég világos volt az utca. Kinyílt a kocsiajtó, amely az Andrássy út egyik házának bejáratához volt illesztve. Feloldozták a kötelet és szálltunk ki. Felsorakoztattak bennünket. Közben egy pillantást vetettem a környékre, hogy vajon hol vagyunk. Megláttam a muskátlis ablakokat. Erről már korábban hallottam, hogy az Andrássy út 60-ban muskátlis ablakok vannak. Oldalba löktem Fister Tibit:-Tudod, hogy hol vagyunk? Úgy látszik, az Andrássy út 60-ban. Vallatnak az ávósok Bekísértek bennünket az épületbe. Egy folyosón állapodtunk meg, ott várakoztunk, ott ültünk reggelig. Reggel olyan kedvesek voltak hozzánk, hogy valaki még feketekávét is hozott. Kaptunk kenyeret is. Nem szólt hozzánk senki, nem volt kihallgatás akkor. Nekem a zsebemben volt még tükör, fésű, zsebnaptár. Amikor kiengedtek a wc-re, belehajigáltam a kagylóba. Na, erre úgy sem lesz szükség! Közben a wc eldugult. Akkor aztán nagy riadalom lett, hogy mi van a wc-vel. Jöttek aztán a lakatosok vagy hasonlók, házi munkások, megcsinálták. Minket pedig kitereltek az udvarra. Névsorolvasást tartottak és a többi. Elvették tőlem az órámat. Megnézték még a cipőnket is hogy nincs-e elrejtve valami. Utána újból rabszállítóba ültettek és átvittek a Markóba. Szétosztottak bennünket. Én egy nagy, tágas kihallgató terembe kerültem. Idáig rendben is volt. Aztán levittek egy cellába. Ott voltam vagy két óra hosszáig, aztán felhoztak.-Na, te csibész! Mit keresel itt? Minek jöttél ide? 47
