Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Előzetes letartóztatás és kihallgatás
Előzetes letartóztatás és kihallgatás Aradi István visszaemlékezése Mi lehetett az oka az internálásomnak? Hatvanban születtem, 1923-ban, február 11-én. Édesapám mozdonyfűtő volt, a hatvani fűtőháznál teljesített szolgálatot. Elemi iskolába a mostani 2. számú általános iskolába jártam, utána a magán polgáriba, amit Székely Andor igazgató vezetett. A polgári elvégzése után kereskedőnek szerződtem, majd kitanultam az üveges és képkeretező szakmát. 1942-ben kerültem a vasúthoz. Először a pálya- fenntartáshoz, utána átkerültem fékezőnek, onnan pedig állomási szolgálatra. A felszabadulás Hatvanban ért. A vasút felmentett a katonai szolgálat alól a háború alatt. A politikai életben nem vettem részt semmiféle tekintetben. Becsaltak a szocdem pártba, de ott képtelen voltam megállni a helyemet, mert a munkám miatt nem volt mód a politizálásra. A két párt egyesülésekor nem is vettek át az MDP-be. Attól kezdve pártonkívüli voltam, csak a szakszervezethez tartoztam. Haragosom a vasútnál volt. Az mindig kerül az embernek. Többek között megemlíthetném az első feleségem egyik ismerősét, Kiss Istvánt. Ö megbízást kapott az első feleségem anyjától, hogy ha csak egy mód van rá, rúgasson engem ki a vasúttól. Kiss István a vasútnál DISZ titkár volt. Én 1949-ben házasodtam meg, de nyolc-ki- lenc hónap múlva el is váltam. Rosszul sikerült az a házasság, szerencsétlenül fejlődött. Nem is annyira a feleségem haragudott rám, mint inkább az anyósom. Ő volt a méregkeverő. Amikor a tüntetés és az internálásom bekövetkezett, már külön éltünk, de hivatalosan még nem voltunk elválva. Dr. Papp Zoltán volt a válóperes ügyvédem. 1950. június 19-ét megelőző héten öt nap szabadságot vettem ki a vasúttól. Meglátogattam Kisújszálláson egy kedves ismerősömet. Vasárnap, 18-án este hazafelé jövet nem kaptam csatlakozást Szolnokon, ezért hétfőn reggel félhét tájban értem Hatvanba. Odahaza megreggeliztem, majd lepihentem. Déltájban ébredtem fel. írni akartam a kisújszállási ismerősömnek, hogy szerencsésen hazaértem. Levélpapírt, borítékot nem találtam otthon, 45 Aradi István
