Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - Átmenő tábor Kistarcsán
a bírósági tárgyalásnak nevezett színjátékot, amelyre "nagyon" előkészítették valamennyiüket. Szigorúan meghagyták, hogy mindenre igennel válaszoljanak, újból kérdeztek, amíg el nem hangzott az ügyész kívánságának megfelelő válasz. A tárgyaláson négy szerzetes és két munkás ellen folyt az eljárás. A hivatalból kirendelt védőügyvédek vagy a rendszer hűséges kiszolgálói voltak, vagy meg voltak félemlítve, de semmi érdemleges szerepet nem játszottak. Dániel Béla például azzal az indokkal kérte védence számára a bíróság enyhébb ítéletét, hogy az "korlátolt szellemi képességű és idült alkoholista". Ilyen körülmények között született meg az ítélet, amelynek értelmében a rendfőnököt, Kriszten Ferenc Rafaelt életfogytiglan, Veres Gézát 12 év, Zsiga Sándor Andrást 10 év, T arcza József Aurélt 10 év, Fillér Rezsőt 5 év és Karácsony Sándort 5 év börtönbüntetéssel sújtottak. Hogy kik voltak a bíróság tagjai, az elítéltek nem tudják megnevezni, mert jellemző volt, hogy sem a vádiratot, sem az ítéletet nem olvashatták akkor, de azóta sem. A büntetést egyedül Ráfael atyán hajtották végre maradéktalanul, ő ugyanis gümőkóros lett és a börtönben mehalt. Fillér Rezső három év és hat hónap után szabadult, a három szerzetes pedig több mint hat évet töltött le a büntetésből. Átmenő tábor Kistarcsán A kistarcsai intemálótábort eredetileg rendőr iskolának létesítették, de már a II. világháború éveiben átalakították intemálótábomak. Akkoriban itt őrizték a baloldali gondolkodás miatt megbízhatatlanokat és a zsidókat. Ezek között nevezetes lakója volt báró Hatvány Ferencné, a híres festő felesége.37 A felszabadulás után a háborús bűnösöket, a "reakciósokat", majd "a nép ellenségeit" tartották itt fogva. Három laktanyaépület volt a tábor területén, mindegyikben egy "ezred" internált. A laktanyákban olyan nagy hálószobák voltak, amelyekben negyven-ötven embert is be tudtak zsúfolni. Az internáltak emeletes faágyakon, szalmazsákon alhattak. A koalíciós években már nem ritka volt, hogy a nyilasok, a német barátok közé begyűjtőitek olyanokat is, akiknek csak az volt a bűnük, hogy útjában álltak Rákosiéknak. A sztálinista diktatúra kiépülése után megtelt a tábor ezekkel, az ellenzéki, sőt a koalíciós partner-pártok kisebb, nagyobb vezetőivel, valamint ide kerültek a bürokratikus állam rendelet dzsungeljének megszegői, a kihágások elkövetői. Kopácsi Sándor a következőképpen jellemezte az 1949. évi állapotokat: Hatal- 34
