Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Egyéb internálótáborban
Kártérítést én nem kértem és nem is kaptam, hanem az időket számították fölfelé. Amikor nyugdíjba mentem, felírták, hogy hol, meddig voltam és azt mondták, hogy majd beszámítják. Először nem számították be, mert nem maradt semmi igazolásom. Utána három hónap múlva jött még egy papír és módosították. így aztán énnekem negyvenegy év és nyolc hónap jött ki. A szabadulásom után 1955. június elsején behívtak katonának. Három hónap múlva, szeptemberben szereltem le. Három hónapos kiképzésem volt. Csodálkoztam azon, hogy engemet, mint volt internáltat nem munkaszolgálatos "lapátos katonának" hívtak be. Tudták rólam, hogy internált voltam, mégis tartalékos kiképzésre hívtak be. A katonakönyvemben nem írták bele az internáltat. 1954 őszén házasodtam meg. A feleségem tudta, hogy internált voltam, mert amikor összeházasodtunk, még tartott a rendőrségi felügyelet. A félelem megmaradt, amit ott beleoltottak az emberbe. A szabadulásom után nem mertem sehol sem hangoztatni, hogy én internálva voltam. 132
