Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 44-45. (Eger, 2013)
Bujdosné Pap Györgyi: "Kisváros a felhők fölött…" Eger a polgárosodás útján
ötvösök, mészárosok stb. Az azonos mesterséget gyakorlók vagy a rokon szakmabéliek egy-egy céhbe tömörülve, szigorú szabályokkal védelmezték a törvényes ipart a kontároktól, elsőbbségi jogot biztosítottak idegen mesterekkel szemben, meghatározták a termelést, az értékesítés feltételeit. A céhek jelképe volt a céhláda, mely a testületet magát szimbolizálta. Ebben őrizték a céh megalakulásától kezdve összegyűjtött valamennyi iratot, kiváltságleveleket, számadás- és szegődtetési könyveket, jegyzőkönyveket, pecsétnyomót és a pénzt. Múzeumunk céhes anyagának legjava abból a korból származik, amikor a céhek már utóvirágzásukat élték Magyarországon. Az ő életükhöz, tevékenységükhöz kapcsolható céhes emlékek kiállítása volt a következő nagy tematikus egység. Különféle mesterségekhez kapcsolódó céh behívótáblák, mesterlevelek, mesterremekek, vándorkönyvek, céhládák, céhpecsétek és céhkancsók mutatták meg a sokszínűségét és szakmai jelentőségét ezeknek a társaságoknak. A tárgyak közül kiemelkedik a bodnárok 1703-ban készült, gazdag intarzia-berakással díszített ládája, homlokzatán a céh jelvényével és védőszentjével. Bemutatásra kerültek azok a művészi értékek, - köztük festmények, szobrok - melyek hűen tükrözik azt a nagyszabású munkát, melyet a 18. századtól kezdődően az egri püspökök és érsekek, az egyházmegyei központ, Eger újjáépítésének és fejlődősének szolgálatában végeztek. A polgári szalon enteriőrje, bepillantást engedett néhai Steinhäuser Ágoston textil- és ruhakereskedő családjának otthonába. A kiállítás békebeli hangulatát erősíti ez a szalon, mely a lakás leggazdagabban berendezett, legdíszesebb, a külvilágnak szóló része, a vendégfogadás színtere volt. A parádi üvegek is bemutatásra kerültek, mert sok- sok egri háztartásban megtalálhatóak voltak használati- vagy dísztárgyként. A megszűnt parádsasvári üveggyár elődjét, a parádóhutai műhelyt II. Rákóczi Ferenc fejedelem alapította 1708-ban, majd 1767-ben telepítették át Parádsasvárra. A huta legfontosabb terméke kezdetben az ablaküveg és a háztartási öblösüveg volt, mely fúvott technikával 70
