Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 44-45. (Eger, 2013)
Jászberényiné Kovács Katalin: Pettson kirándulása Egerben
Jászberényiné Kovács Katalin PETTSON KIRÁNDULÁSA EGERBEN Egy kora nyári délelőttön a nap csodálatosan sütött és Pettson Findusszal a kertben heverészett. Findusz a kapuhoz szaladt, mert éppen akkor dobott be a postás egy küldeményt a levelesládába.- Hová rohansz Findusz ? - kérdezte Pettson. Már kezd idegesíteni, hogy egy percre sem tudsz a fenekeden megmaradni.- Levelet kaptunk. Ugyan ki írhatta? Nekünk nem szokott levelet hozni a postás. - morfondírozott Findusz, miközben a gazdája kezébe nyomta a küldeményt. Pettson alaposan áttanulmányozta a borítékot és látta, hogy a másod unokabátyja írt neki Magyarországról, Egerből. Ezer éve nem hallott az öreg Tóniről, néha ugyan eszébe jutott mikor egy-egy régi megsárgult, tépett szélű fénykép a keze ügyébe akadt, de nem gondolta, hogy az életben még hall felőle.- Ki írta a levelet? - kíváncsiskodott Findusz.-Várj egy kicsit, mindjárt elmondom. - szólt rá türelmetlenül Pettson és azon nyomban feltépte a borítékot. Gyorsan olvasta a sorokat. Nagyon meglepődött az irományon. Tóni tudatta vele, hogy rettentő magányos és senki más rokona nincs, csak Pettson, és a minap arról álmodott, hogy gyerekkorukban milyen nagyokat játszottak, mennyit mókáztak, horgásztak és szánkóztak a hegyekben együtt. Gondolta, megkérdezi, hogy van a másod unokaöccse és meghívja magához egy nyári vakációra. Tudatta, hogy mennyire jól esne neki, ha meglátogatná, lenne mit megbeszélniük. A levél végére odaírta, hogy van egy Cirmi nevű cicája, az egyetlen társa, a legjobb barátja, aki épp most is azzal nyúzza, hogy kezdjék már el a beígért labdázást. A levél mellett egy repülőjegy is lapult a borítékban.- Pettson, elmondod végre hogy ki írt? - kotnyeleskedett tovább a kandúr. 133
