Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

H. Szilasi Ágota: Papírhölgyek

szét különleges egyediségéről, az alkotó személyiségéről, itt, most a múlthoz való viszonyáról, vagy a megmunkálásra választott anyaghoz fűződő kapcsolatáról.

Kezdjük e papírszobrok, papírhölgyek létrehozójával, alkotójával. „Mit is írhatnék magamról?” - kezdi rövid bemutatkozását az interneten. „A nevem Varga Anikó. Nyomott-anyag tervezőként végeztem a Magyar Iparművészeti Egyetemen 2005-ben, ahol jelenleg művésztanárként dolgozom. Mit láthat itt a látogató? Racionálisan: Lakás és öltözködési textileket, terveket, rajzokat és fotókat. Hiszen ez a munkám. Valójában: a lelkemet, mert ez több pusztán munkánál, ez az életem.”

Varga Anikó Pásztón él, s e ruhaszobrok egy, a reneszánsz év kereté - ben meghirdetett felhívás és kiállítás kedvéért készültek, Shah Gabriella, a pásztói múzeum művészettörténésze felkérésére. (Az elkészült alkotások ajándékként a pásztói múzeum gyűjteményébe kerültek.) Azzal együtt, hogy a meghívott képző- és iparművészek szabadon választott témában nyújthatták be kompozícióikat, két kritériumnak kellett, hogy az elkészült alkotások megfeleljenek. Természetesen kapcsolódniuk kellett a reneszánszhoz, s ezen túl a kollázs műfajához; a papír-kollázs, a vágás-ragasztás-komponálás egyik legnagyobb szellemi és technikai szabadsággal rendelkező művészi eljárásához.

KOLLÁZS - mintha világunk állandó morális földcsuszamlásait, összekuszálódott minőségeit, de izgalmas vibrálását, intellektuális sokféleségét napjainkban is ilyesféle jelzővel lehetne illetni. Mert nem csak egy műfajteremtő művészi eljárásmódról beszélhetünk, hanem egy mindenre kiterjedő, a XX. század első évtizedeiben induló gondolkodásformáról, világlátásról.

RENESZÁNSZ - korunk életfelfogása talán rokonságot mutat a középkorból az újkorba átvezető évszázadokkal, a hit által meghatározott, szublimált lélekvitel elsődlegességével, mindenhatóságával szemben a látott világot s a földönjáró embert felmagasztaló, polgári alapokra

92