Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)
Nagy László: A gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténetének kérdései
ekkor nyerte el ma is látható, háromhajós formáját. Ezután már nem végeztek olyan átépítéseket a templomon, melyek önálló periódust alkothatnának; inkább csak kisebb-nagyobb renoválások, helyreállítások folytak az épületen: 1839-ben Forgáchné Batthyányi Izabella a torony szerkezetét és zsindelyezését javíttatta ki, majd a század második felében Steindl Imre tervei alapján gótikussá építették át a torony hagymasisakját. A templom e formájában élte meg a XX. századot is, amikor is az 1970-es években, a műemléki kutatás után, Dömmerling Ödön tervei alapján, Koppány Tibor vezetésével helyreállították a templomot. Ekkor bontották el a XVIII. századi karzatot, illetve ekkor nyerte el a templom a mai belső arculatát is.106 Összefoglalás A fentiekben láthattuk, hogy a gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténete rengeteg megoldatlan kérdést tartogat, s ezek egy részére - legfőképp a pontos dokumentáció hiányából fakadóan - nem tudunk pontos választ adni a rendelkezésre álló adatok alapján. Az általunk levont következtetések alapján a következőkben foglaljuk össze az általunk kialakított építéstörténetet (29. kép): 1. A templom legkorábbi, I. periódusa valamikor a XI-XIII. század között, pontosan nem ismert időpontban épülhetett. Keltezése sem történeti adatok, sem alaprajz, sem sírleletek alapján nem végezhető el, habár utóbbiak alapján inkább a XI-XII. századi keltezés tűnik valószínűnek. E legkorábbi templom Ny-i homlokzati falának felső, kváderkőből épített része a mai templom ÉNy-i homlokzati falában látható; az alatta levő falrészen pedig későbbi átépítések nyomai láthatók; ezek közül a legtöbb nem értelmezhető és nem is datálható. mLévárdy 2008. 14. 64
