Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Petercsák Tivadar: Rákóczi Zsigmond Egerben

megegyezett, hogy Eger végvárrá válásával a püspökség jövedelmeinek kétharmadát a vár fenntartására és zsoldfizetésre kell fordítani. Elvileg megfelelő jövedelem állt rendelkezésre: a püspökség földesúri jövedelmei a Heves és Borsod megyei falvakból származtak, a tizedjövedelmek pedig a Felső-Magyarország felét kitevő vármegyékből. Rendkívülijövedelmei Heves és Borsod megyén kívül Pest és Solt megyéből, továbbá Külső-Szolnok és Csongrád megye egy részéből származtak. Ezek a jövedelmek azonban 1588-ra már jócskán megcsappantak. A várhoz tartozó tizedeket a földesurak sok helyütt maguknak tartották meg. Közben pedig a török hódoltatás az 1570-es évek végére Hatvan felől tovább nyomult előre, s ekkor az Egerrel szomszédos falvak legnagyobb része már behódolt a töröknek. így a vár számára elveszett a szolgáltatásaik fele. Mindezeken túl Ungnád Kristóf elzálogosított Egerhez tartozó falvakat is. A várellátás nehézségét fokozta, hogy a dézsmapénz behajtása az 1567-ben önállósult Szepesi Kamara hatáskörébe tartozott. A tizedek összegéből a Kamara más várak fenntartásáról is gondoskodhatott, s belátása szerint az egri vár élelemkészletét is csökkenthétté, ha a többi vár szempontjából ez szükségesnek mutatkozott.

Ebben a helyzetben nem csoda, ha a vár anyagi, illetve őrségének morális állapota siralmas volt. 1587 végére annyira megcsappant az egri vár gyalogsága, hogy a várban és a városkapuknál alig mutatkoztak, a német lovasok többsége pedig a fizetetlenség miatt dezertált. A megmaradtak fosztogattak és lázongtak. Élelem-, lőszer- és fegyverhiány súlyosbította a helyzetet.

Az egri vár főkapitányi székébe egy határozott és kitűnő gazdasági érzékkel megáldott emberre volt szükség. Ezt az embert találták meg Rákóczi Zsigmond személyében az udvari tisztviselők, aki nagyszerűen értett a bérleményekkel és a zálogbirtokkal való jövedelemszerzéshez. Rákóczi népszerű volt a köznemesség körében, Szendrőn pedig kellő tapasztalatokat szerzett ahhoz, hogy rábízzák Felső-Magyarország második legjelentősebb várának az irányítását.

4