Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)
Horváth Hajnalka: Végvár és társadalma a korszakváltás idején (1686-1711)
zsával szembeni vicegenerális levelei nyomán. Tóth felhívta a figyelmet arra, hogy 1686 a helyi viszonyokban jelentős változást okozott, a Dunántúl jelentős részének visszafoglalása után csökkent a végváriak jelentősége, noha még Kanizsa 1690-es visszafoglalásáig részt vettek a visszafoglaló háborúkban, ugyanakkor szembesülniük kellett a központi katonai vezetés integráló kísérleteivel, leépítő törekvéseivel, konfiktushelyzetet teremtett a végvár rossz állapota, a pénz, a posztó elmaradása, mely miatt Gyöngyösi csapataival csak késve érkezett a hadiszemlére. Végh Ferenc Katonából zsellér - zsellérből polgár: a végváriak útja a civil társadalomba a dunántúli mezővárosok példáján című előadása azt a sokszor drámainak tartott változást igyekezett árnyalni, hogy a végváriak szélnek eresztése gyökeres életformaváltással járt volna. Forgách Simon győri vicegenerális 1701-es, katonaságot számba vevő összeírását portaösszeírásokkal vetette össze. Felhívta a figyelmet arra, hogy „vitézlő rend” és a „civil társadalom” már a feloszlatás előtt összekapcsolódott, a végváriak - a kevés, elmaradozó, 10 hónapra kiterjedő zsold mellett - önellátó céllal földeken és szőlőbirtokon is gazdálkodtak, valamint a környék marhakereskedelmében is szerepet játszottak. Szirácsik Éva előadásában („Végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján”) a Koháry-család észak-magyarországi birtokainak urbáriumait elemezte. A katonák leszármazottai közül legtöbben a fél házhellyel bíró jobbágyok között szerepeltek, de találunk egy telekkel bírókat és zselléreket is. Ugyanakkor Szirácsik e forrást mentalitástörténeti vizsgálathoz használta fel: a gazdák érkezési időpontként a visszafoglaló harcok idejére való utalását a végvári harcok élénk emlékezetével magyarázta, míg a Rákóczi-szabadságharcra való utalás hiányát a jobbágy-földesúr megélt történelme közti kapcsolattal hozta összefüggésbe, a császárhü Koháryak birtokát ugyanis elkobozták, s a 139
