Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Danyi József: Szakmai beszámoló a 2008. évben végzett ásatásokról

nom fazekas árúja - a szerk.) viszonylag kevés töredékes, másodlagos felhasználásra utaló jeleket magán hordozó darabok kerültek elő. Szintén kevés a fémlelet. Ezek legtöbbje töredékes vaskés és egy-két bronzlemez darab. Ami viszont egyedivé teszi a lelőhelyet, az a településen előkerült fibulák (ruhakapcsok, ezekkel tűzték össze a felsőruhát a vállon száma a szerk.). Mind az 5 darab fibula tároló gödör betöltéséből került elő, amiből 3 db aláhajtott lábú, míg a másik kettő más típust képvisel. A telepen való előkerülésük nem jellemző, inkább sírok mellékleteiként ismertek. Kimagasló és egyedi leletkén tartjuk számon a 64. sz. tároló gödör betöltéséből előkerült pénzleletet. Az előkerült érem egy római ezüst antoninianus Trebonianus Gallus (251-253) császártól. A darab jó megtartású, kopásnyom nélkül, ami alapján gyakorlatilag kevés ideig lehetett forgalomban mielőtt a gödörbe került. A darab egyik érdekessége, hogy nem a központi római verdében készült, hanem a szíriai antiochiában. A másik érdekesség, hogy a mai numizmatikai szakirodalom szerint a „barbaricumi" pénzforgalomban gyakorlatilag hiányoznak az antoninianusok. Ennek okát a csökkentett ezüst tartalommal indokolják. A főbb tudományos eredmények közé tartozik a településszerkezet jó megfigyelhetősége, amihez hozzájárul a viszonylag nagy területen folytatott feltárás. Az ENy-DK-i irányítású tároló gödör csoportok és az ahhoz tartozó házak rendszere. A füstölő gödrök és cölöpszerkezetes épületek térbeli elhelyezkedése, illeszkedése ebbe a rendszerbe. A nagyobb menynyiségű díszített terra sigilata hiánya nélkül is viszonylag jól elhelyezhető a település életének ideje. Ebben segít a megfigyelt „szuperpozíciók", a leletanyag térbeli eloszlása - egy edény darabjai kerültek elő két egymás melletti gödörből. Ezek egymásutániságából egy relatív időt kapva, a többi leletanyagból már könnyebb finomítani a kronológián. A időhatárok meghúzásában az előkerült fibulák (a fibula típusok a 3^4-. századra jellemzőek) és római ezüst antoninianus (251-253 között) segít. A település életének kezdete, nagy valószínűséggel a 3. század közepére tehető és egészen a 4. század elejéig, közepéig tart.