Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Petercsák Tivadar: Mesteravatás az egri várban

zott, inas idejét kitöltötte, az előírt vándorlóéveit igazolta, nős vagy vállalja, hogy egy éven belül megnősül. A remek bemutatása után a jelölt egy költséges mesterlakomát volt köteles adni. Komáromban a mesterebédet a városi magisztrátus 1759-ben nyolc fogásra csökkentette: kolbászos leves, tehénhús tormával, savanyú káposzta hússal, rizskása tyúkhússal, bárányhús citromos lével, fehérpecsenye, egy csibe, egy malac és sült lúd, saláta és végezetül egy tál fánk. Természetesen bort is fogyasztottak, hiszen néhány céhkorsónyi ital nélkül aligha lehetett elfogyasztani a szerénynek egyáltalán nem nevezhető mesterebédet. A céhek belső életét áthatotta a vallásosság és az emberbaráti törekvés. Oltárokat emeltek a templomban, a céh tagjai közösen vettek részt az istentiszteleteken, segítették az özvegyeket és az árvákat. A mesterek vallásosságát fejezték ki a céhzászlók, amelyek alatt a céh tagjai felvonultak a körmenetek alkalmával. Tisztelt Jelenlévők! Önök ma itt a céhtradíciókat elevenítették fel. Őrizzék tovább ezeket a hagyományokat, hiszen a megbízható, szakmáját magas színvonalon művelő igazi mesteremberekre a mai rohanó világunkban és a jövőben egyaránt szüksége van a lakosságnak. Munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok!"