Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Simon Stella-Mészáros Brigitta-Malik Vivien: „Egernek régiségei" - avagy hogyan vált a „mulató hely" hősök lakhelyévé?

a püspöki jövedelmeket pedig a püspökség fenntartása mellett a templom, a püspöki palota, és a vár rendbetételére, valamint a hadi nép fenntartására. Ferdinánd elrendelte, hogy a várban legalább ötszáz embernek kell lennie, vállalta, hogy az ostrom idején gondoskodik fegyverekről és katonai utánpótlásról. A két várnagy Zay Ferenc és Dobó István lett. A király és Oláh Miklós kancellár, egri püspök által kötött szerződés értelmében a püspökség minden jövedelmét Dobó István kezelte. Egyharmada a püspöké lett, egyharmadát a vár erődítésére, s a megmaradtat, a harmadik harmadot az őrség fizetésére fordították. Minden további költség a királyt terhelte. Dobó kemény kézzel hajtja be a kötelező szolgáltatásokat, amelyek így sem elegendőek a költségek, a zsold fizetésére. Pedig vitézei Budáig, Kalocsáig portyáztak, visszaadva a kölcsönt a falvak népét sanyargató törököknek. Közben folyik a vár megerősítése, palánkok és egy új bástya építése, amelyet azután Dobóról neveztek el. Az építkezéseknél Bécsből küldött olasz és német építészek is dolgoztak. A falvak népe is részt vett a munkában. Dobó kémei állandóan hozták a híreket a törökök terveiről, készülődéseiről, ezért ő gyors ütemben kiegészíti a vár fegyverzetét és feltölti a raktárait élelmiszerrel. A császári ígéretek azonban nehezen teljesültek, miközben az egri vár közelében élő törökök állandóan panaszkodtak Ferdinánd pozsonyi kormányszékénél, miszerint az egriek folyamatosan zaklatják a szomszéd törököket, ezért azok megtorlásra készülnek. 1550-ben „semmi sem maradt meg Egernek régi formájából, a városban minden borzasztó, undok, szomorító...". Két évvel később a török seregek a magyarok utolsó reménységének, Eger várának végső ostromára készültek... A mozgalmas, gyakori püspökváltásokkal jellemezhető évszázadok után a 15. századi Eger vára és püspöksége nemcsak hazánk, de egész Európa leggazdagabb egyházmegyéi közé tartozott. így érthető, hogy elnyeréséért - mely kétségtelenül előléptetésnek számított-, előkelő hazai és külföldi családok tagjai, tapasztalt diplomaták és humanista művészpártoló nemesek vetélkedtek.