Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Simon Stella-Mészáros Brigitta-Malik Vivien: „Egernek régiségei" - avagy hogyan vált a „mulató hely" hősök lakhelyévé?

Eger pusztulása megkezdődik A Dózsa-féle parasztháború nem kerülte el a várost. 1514-ben Dózsa Barabás nevű alvezérét Egerbe küldte, aki végigpusztította Eger vidékét, egyesült a lázadókkal és visszatért Budára. 1514. április végén, illetve május elején Eger környékén a felkelők megölték a nemesség egy részét. Estei Hippolit katonái a zendülőket Eger mellett megverték, sokan Lengyelországba menekültek. Estei Hippolit halála után, - amelyet egy féktelen lakmározás okozott, - a püspöki szék üresen maradt, II. Lajos prefektusa igazgatta a püspök jószágait. II. Lajos 1520-ban megfordult Egerben. Jellemző az ifjú király pazarló életmódjára az a történet, mely szerint II. Lajosnak annyira megtetszett az egri prefectus egyik sólyommadara, hogy azt negyvenezer arany tartozás fejében megszerezte gazdájától. Szálkai László egri püspök, későbbi esztergomi érsek, majd az őt követő Várdai Pál is „kedves emberei" voltak a fiatal királynak. Várdai a mohácsi csatamezőre sereggel sietett az uralkodó megsegítésére, a csatában azonban nem vett részt, mert a király Budára küldte a királynéhoz. A mohácsi veszedelem után gyászosra fordult az egriek sorsa. Egyes feljegyzések szerint, melyek később tévesnek bizonyultak, maga Várdai Pál koronázta meg SzapolyaiX 1526. november 11-én Fehérvárott, majd hűségéért jutalmul Szapolyai esztergomi érsekké nevezte ki az egri püspököt. Helyette ezt a méltóságot Erdődi Simon, a zágrábi püspök viselhette. Ekkor került igen magas méltóságba, az erdélyi vajda tisztségébe, az egri vár és a püspökség későbbi nagyhatalmú ura, Perényi Péter koronaőr, Abaúj-és Temes vármegye főispánja. A 16. század első fele az átalakulás, a nagy változások kora Egerben is. A fényes, színes püspöki udvar helyébe a komor, gondokkal küszködő katonai szellem költözött. Az egri püspökök egymást váltják (Várdai Pál, Szalaházy Tamás), attól függően, hogy a várat János (Szapolyai), vagy