Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Berecz Mátyás: „így esett el Eger híres vára..." - Ostromjáték 2008

ga is igyekezett visszafelé. A még állásaikban harcolók a várparancsnok visszavonulását és a bástyán levő katonák menekülését látva szintén futásnak eredtek. A zűrzavart és a pánikot csak fokozta, hogy külső várból a belső várba csak egy hídon keresztül lehetett bejutni, amit hamarosan eltorlaszolt a menekülők tömege; Nyáry is csak nagy üggyel-bajjal tudott megmenekülni. A zűrzavart felhasználva a törökök behatoltak a külső várba és nagy vérengzés közepette hatalmukba kerítették. A külső vár elvesztésével az alacsonyabban fekvő belső vár súlyos veszélybe került. Nagyon nagy elszántságra lett volna szükség ahhoz, hogy azt védelmezni tudják a felmentő sereg beérkeztéig. Az egri vár meglehetősen vegyes nemzetiségi összetételű katonaságának az utolsó pillanatban összekovácsolódott harci szelleme a küzdelem első felében kifogástalanul jó volt. A külső vár tragikus elvesztése és az egymással együttműködésre képtelen parancsnokaik hozzáállása miatt a döntő pillanatra minden hitüket és reményüket elveszítették. Néhány nap múlva a török aknászoknak sikerült egy széles rést robbantaniuk a belső vár falán. Ezt volt az utolsó csapás. Ettől fogva az addig lelkes odaadással küzdő katonák egyetlen gondja puszta életük megmentése volt. Nyáry megpróbált úrrá lenni a helyzeten. A megadásról nyíltan beszélő tiszteket kivégzéssel fenyegette meg, de azok határozott fellépése miatt aztán mégis visszalépett. - Ne feledjük Dobó annak idején sokkal kisebb vétségért kivégeztette Hegedűs hadnagyot! (Hegedűs a történeti források szerint csupán ostrompénzt, azaz mai szóhasználattal veszélyességi pótlékot követelt Dobótól. A törökkel való cinkosság romantikus motívumát már Gárdonyi szőtte bele a történetbe.) Az engedékenység olaj volt a tűzre és két nap múlva, 1596. október 12-én „a három nemzet, azaz a magyarok, a németek és a vallonok elhatározták, hogy feladják a várat." „így esett el Eger híres vára - írta az angol királynő törökországi követe, Sir Edward Barton -, híres nem annyira erős falairól, mint hős tetteiről." A végvárvonalat súlyos veszteség érte. Szerencsére nem omlott össze, a törökök - részben a birodalom kimerülése miatt - nem jutottak tovább. „Erdélyország kizil elmája", azaz „Erdély aranyalmája" - ahogy