Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Berecz Mátyás: „így esett el Eger híres vára..." - Ostromjáték 2008

szembenéznie. Az első ostromnál 4 nagyobb és 17 kisebb ágyú alkotta a vár tüzérségét, mellyel szemben a törökök 20 faltörő ágyút és több mint 100 kisebb kaliberű löveget vonultattak fel. 1596-ban csak az oszmán tüzérségről vannak pontos adataink. A források szerint 8 megerősített ütegállásból 23 ostromágyú csöve irányult a vár ellen, kisebb méretű lövegekből 100 darabot állítottak fel a környező dombokon. A vár esetében csak korábbi leltárakra hivatkozhatunk, melyek szerint a 1560-as években 9 nagyobb és 17 kisebb kaliberű löveg tartozott a tüzérségi eszközállományhoz, amely az ostromig eltel három évtized alatt vélhetően gyarapodott. Az adatokat összegezve kitűnik, hogy az élőerők és a tüzérségi eszközök arányát tekintve a második ostrom védői kedvezőbb helyzetben voltak, és ha ehhez hozzávesszük a 1596-os vár fejlettebb védelmi rendszerét, akkor meg kell állapítanunk, hogy Nyáry győzelmi esélyei nagyobbak voltak, mint 40 évvel korábban Dobónak. Akkor mégis mi az oka a kudarcnak? Az ostrom történetének egyik fontos forrása Claudio Cogonara császári főhadmérnök emlékirata. Miksa főherceg a török támadást megelőzően a csapaterősítések mellett néhány tapasztalt tisztet is Eger várába rendelt. Ekkor utazott Egerbe a korábban hét évig Flandriában működő Cogonara is, hogy átvegye a vár védelmének műszaki irányítását. Az olasz hadmérnök visszaemlékezését tanulmányozva fény derül a két parancsnok, Nyáry és Cogonara között feszülő ellentétre, mely az ostrom során lassan elmélyülve végső soron a vár vesztét okozta. Cogonara megérkezése után haladéktalanul megvizsgálta az erődítmény védműveit feltárva azok hiányosságait. Utasítására haladéktalanul erősítési munkálatokba kezdtek, azonban idő-és emberhiány miatt ezek egy részét nem sikerült befejezni. A gyorsan, gördülékenyen és célratörően folyó ellenséges hadműveleti előkészületektől Nyáry Pál annyira megzavarodott, hogy a Cogonara által a falakon kívül épített futóárkokat, mellvédeket és kazamatákat leromboltatta, és a területet „minden további nélkül feladta... mondván, nem akarja a katonákat az árokban kockáztatni, mert eredményesebben használhatja őket a falak védelmére". A főkapitányi döntés a főhadmérnök szerint nagyon elhamarkodott volt, mert