Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)
Fodor László: Dobó István földi maradványainak kutatása, megtalálása és újratemetése Dobóruszkán
„képíróért'aki a holtat lefestené, hogy majd az alapján a koporsókőre híven faraghassák ki képmását. így jogosan véljük, hogy a fedlap arcmása, haj és szakállviselete segítené, egy a csontok alapján elkészítendő fej rekonstrukciót. A szarkofág készíttetésének idejéről megoszlanak a vélemények, egyes kutatók 1573-80 közötti évekre, mások a 16. század végére helyezik a tumba elkészültét. Ugyanígy ismeretlen a síremlék szétbontásának ideje is, amely a templom a 16. századi protestáns kézre kerülésével hozható kapcsolatba, ugyanúgy, mint ahogy az oldallapok másodlagos beépítése a 18. századi rekatolizációval. A tumba mestere ismeretlen, de kétségkívül kvalitásos és gyakorlott művész, a fedlap legtöbb hasonlóságot Dobó unokaöccsének, (Anna testvére fia) Zeleméry László udvarbírónak 1570-ben készült, Nyitrasárfőn elhelyezett sírkövével mutat. A szarkofág elhelyezésre Dobó Ferencnek megfelelő teret kellett kialakíttatnia, amelyet a templom (egy, azóta elveszett feliratos tábla tanúsága szerint 1601-ben befejezett) bővítésekor készítettek. Ekkor épülhetett ki az északi fal mellett az az 1914-ben lebontott gótikus „melléképület", amelyet véleményünk szerint eredendően Dobó István díszsírhelyéül szolgáló kápolnának szántak, s amelynek közepén szabadon állt a minden oldaláról körbejárható szarkofág. A helyiség emlékkápolna voltát erősíti az a tény is, hogy ekkor még létezett a templom déli bejárata, amelynek éppen a tengelyében állhatott a szemközti oldalon a díszes vörösmárvány szarkofág, a kápolna alatti kis (2><4 m-es) kripta pedig a hamvak befogadására szolgált volna. Dobó, jelenlegi ásatáson megtalált szentélybeli sírját nem szánták végső nyughelyének. Ritkán, de máskor is előfordult, hogy az elhunytat ideiglenes sírba helyezték, s miután elkészült a síremléke a testet újra felemelték, és az új sírba temették. így történt például Thurzó György nádor esetében, akit először 1617-ben Biccsén temettek el, majd díszes epitáfiuma elkészültével évek múlva vitték át Árva vára kápolnájába. (Ez az eljárás szellemében egyébként kissé emlékeztet az egyház szentjeinek, vagy ereklyéiknek translatiójához.) Véleményünk szerint Dobó István esetében is hasonló volt a család szándéka, de az ő testének felemeltetésére és translatiojára (átvitelére - a
