Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Király Júlia: Néhány adat az Eger Vára Barátainak Köre megalakulásáról

föld alatti építmények, vagyis a kazamaták, ágyútermek a múzeumhoz tartoztak, látogathatók voltak. Az oda vezető utak, a stációk és kálvária továbbra is egyházi tulajdonban álltak. Az várban lévő épületekben raktárak, laktanyák, szolgálati lakások működtek, melyek a Honvédelmi Minisztérium kezelésében voltak, a vár udvarának kapuja így állandóan zárva volt. A gótikus püspöki palotát is csak külön engedéllyel lehetett megtekinteni. Ahogy erősödött az idegenforgalom, új igények kezdtek kialakulni. Amikor 1952-ben a vár diadalának 400. évfordulóját ünnepelve a Buttler ház zsúfolásig megtelt az ünneplő közönséggel, többekben először merült fel a kérdés, hogy miért nem a várban van a múzeum. Ez az ügy sokakat tovább foglalkoztatott, gyakori beszédtéma lett. Dr. Bakó Ferenc, az egyesület első, alapító elnöke szerint a következő esemény tovább fokozta a tenni akarást: „Emlékszem, egy alkalommal a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója a Kálvária-dombon állva érdeklődött, hogy mi van a várudvar épületeiben. Megütközött azon, hogy ez a terület le van zárva a közönség előtt és azt tanácsolta, igényeljük ki a laktanyát. Felbátorodva ezen a múzeumi szolidaritáson, még abban az évben - 1954-et írtunk akkor - megírtuk az igénylést, amit természetesen elutasítottak. Ezt azonban a következő években megismételtük addig, amíg igényeinket ki nem elégítették. .. A várnak ez az állapota, sorsának kilátástalansága erősen foglalkoztatta a város lakosságának egyes csoportjait, de ez az aggodalom még a külföldön élő polgárokra is kiterjedt. Emlékszem, még a Buttler - házban felkeresett egy emigráns egri polgár - jeles szőlőművelő Braun család egyik tagja -, aki felvetette annak a gondolatát, hogy a várat helyre kellene állítani oly módon, hogy a falak visszanyerjék régi formájukat."

1