Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat

tént, hogy Cékei Zsófia bátyja, Márton 1510-ben váratlanul meghalt, azonban halála előtt testvérét kijátszva kölcsönös örökösödési szerződést kötött Tarczai Miklós zempléni nemessel. Dobó Domokos éppen a királyi udvarba készült, hogy felesége jogos örökségét a Cékei és Upor-javakat családjának biztosítsa, amikor Tarczai emberei Vámosújfalu mellett 1510. december végén meggyilkolták, majd kifosztották. Tarczai ezzel nem elégedett meg, hanem elüldözte az özvegy Zsófiát szülei családi kúriájából, majd több más birtokot is erőszakkal elfoglalt. Tarczai, hogy a vérrel szerzett vagyont törvényesítse és a felelősségre-vonást elkerülje, a birtokokat csere címén felajánlotta Perényi Imre nádornak, aki kapva kapott az alkalmon. Ez az esemény volt a közvetlen kiváltó oka a Dobó és a Perényi családok közötti, még közel fél évszázadig tartó gyűlöltségnek és ez az esemény határozta meg sokáig a felcseperedett három Dobó-fiú, Ferenc, István és Domokos életét. Dobó István életútja az egri kapitányságig (1502-1548) Dobó István ifjúkora Dobó István gyermek- majd ifjúkoráról szinte semmit sem tudunk. Családi körülményeit behatárolta, hogy alig lehetett 8 éves, amikor apját meggyilkolták, legidősebb bátyja, Ferenc is csak 10 éves lehetett. A család érdekében anyjuk minden tőle telhetőt megtett, hogy gyermekei birtokjogait megőrizze, a család vagyonát gyarapítsa, így a tragikus esemény nem volt végzetes hatással a Dobófiúkra, anyjuk ügyes birtokpolitikája révén Mohács idején már több birtokkal rendelkeztek, mint amivel atyjuk meggyilkolása idején. A Dobók ekkor már a hatalmas Pálóczi-vagyon örököseinek számítottak, az utolsó Pálóczi, Antal is támogathatta a családot, bár erre konkrét adatunk nincsen, annyi azonban bizonyos, hogy még életében,