Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

lenne. Az ellenben felháborította a nádort, hogy egy idegen személyében kormányzót állítsanak föléje, s ezt nem is rejtette véka alá. Azt sem nézték jó szemmel a főurak, hogy a török elleni fellépés helyett saját családi ügyei kötik le a király erejét.

74 Bebek Detrének emiatt távoznia kellett a hatalom éléről, ami kapóra jött Zsigmondnak, hogy leendő sógorát a helyébe léptesse. A kínálkozó helyzetet ki tudta használni arra, hogy a politikáját feltétel nélkül támogató hívei helyzetét megerősítse, de akiben megingott a bizalma, annak mennie kellett. Bebek Detrének a hatalomból történő eltávolítása nyomán az ország első számú főembere Garai Miklós lett. Bár ez egyelőre különösebb hatalmi töltetet nélküli presztízsnövekedést jelentett csak a számára. Ezt azzal akarta pótolni az uralkodó, hogy a testvérét, Jánost kinevezte az egyik legfontosabb ispánság, a temesi élére. Ennek nyomán Marcali Miklós és Csáki Miklós nem csak a Temesközből, de a dél-alföldi területekről is kiszorultak, ám az erdélyi vajdaságot megtarthatták, és a testvéreik birtokai sem csorbultak. A horvát-szlavón bánságban Eberhard püspököt és Bebek Imrét két politikailag súlytalanabb személlyel, Özdögei Besenyő Pál, addigi komáromi ispánnal és Gordovai Fáncs Lászlóval váltotta fel. Emiatt az udvari tisztségekben is több változás következett: Gordovai után Tamási János kapott lovászmesteri kinevezést, míg Korbáviai János asztalnok-mesterként szerepelt. 1393 után ekkortájt került sor ismét kápolnaispán kinevezésére Alcsebi Jakab fia, Miklós gömöri esperes és altárnokmester személyében. A macsói bánságban a Ludányifivéreket Maróti János és Nagy Lajos király nádora, Kont Miklós unokája, Újlaki László követte. A megyésispánságok negyedében is változás következett be, már abból adódóan is, hogy a volt nádornak meg kellett válnia Liptó, 74 Mátyusz 50-52.