Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)
Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat
akkor az 1569. augusztusi pozsonyi országgyűlésre csábított Dobót és Balassát október 12-én „mintegy kilenc óra táján Császár őfelsége ... valami hűtlenség suspiciójáért [gyanújáért] megfogá Posomba az várba és ugyanottan az várba vette fogságba." 57 A vád szerint az öszszeesküvők János Zsigmonddal összejátszva a király elleni lázadást akartak szervezni. Történészeink megosztottak abban a kérdésben, hogy valóban bűnös volt-e Dobó és Balassa. Tény, hogy Dobónak elsősorban perei miatt jelentősen megromlott a viszonya az udvarral I. Ferdinánd halála után. Az is a gyanút igazolja, hogy Dobó 1569 tavaszán lépéseket tett vagyona Lengyelországba juttatására és lengyelországi összeköttetései révén kapcsolatokat keresett a legbefolyásosabb lengyel vezetőkhöz. Ugyanakkor Dobó végig tagadta ártatlanságát és nehéz elképzelni azt is, hogy az a Dobó, aki ifjú kora óta végig hűségesen kitartott még a legnehezebb időkben is a Habsburgok pártján, öreg korára, közel 70 évesen Habsburg-ellenes összeesküvést szőtt volna. Az is az ártatlanságát bizonyíthatja, hogy maguk a fogva tartók sem tudtak bizonyítékokkal előállni, így vádemelésre és perre sem kerülhetett sor. (Kiderült, hogy pl. Balassa Erdélybe küldött levelei egy kalandor, Kenderessy István műve volt, aki az elsők között jelentette fel a főurakat.) Balassa 1570 tavaszán megszökött a pozsonyi várból, Dobó megromlott egészségi állapota már nem tett lehetővé egy harmadik szökést is. Időközben megindultak a tárgyalások Miksa és János Zsigmond között, amelynek lezárultával 1570. augusztus 16-án megkötötték a speyeri egyezményt. János Zsigmond december l-jén ratifikálta az egyezményt, az okmányok kicserélésére pedig 1571. március 10-én került sor Bécsben. Dobó fogva tartásának már nem volt indoka, de az agg főúrnak még több mint egy évig, 1572 tavaszáig várnia kellett a szabadulásra. Mivel nem volt Zay Ferenc levele Fiának, Ugróc, 1569. október 15. idézi: Hóvári, A hűtlen Dobó 66. p.
