Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat

lyi kegy, hanem az uralkodó 1553. május 26-án, Bécsben kiadott adománylevelében Dobó Istvánt és egyenes ági leszármazottait bárói rangra emelte, és engedélyezte a csak a főrendek számára szóló kiváltságot, a vörös színű pecsét használatát és egyúttal megerősítette erdélyi vajdai kinevezését.

34 Dobó egy csapásra elérte azt, amit őseinek két évszázad alatt nem sikerült: bekerült a főrendek közé. Az erdélyi vajdai méltóság elnyerése pedig hihetetlen gyors karriert jelentett az 1544-ben, alig tíz éve még püspöki tizedszedő Ung megyei köznemes számára. Ugyan az erdélyi vajdai címet Kendy Ferenc erdélyi főúrral közösen nyerte el, ám a tisztség a nádoré után így is a második legjelentősebb főméltóságnak számított. A két vajda fizetése utasításuk szerint fejenként 7500 Ft volt, amiből meghatározott létszámú katonaságot kellett tartaniuk. Dobó Déva várát kapta meg tisztsége székhelyéül, egyúttal családja lakhelyéül Szamosújvár várát jelölte ki az uralkodó. Dobó és társa Erdély közigazgatásának élére került, sürgős esetben uralkodói belegyezés nélkül országgyűlést hívhatott össze és 20 jobbágytelekre még adományozási joguk is volt. Dobó 1553. július 13-án érkezett az erdélyi országgyűlés helyszínére, Tordára és letette hivatali esküjét.

35 Kezdetben minden nagyszerűen alakult, Dobó öccsének, Domokosnak az alvajdai címet is kijárta. Azonban hamar kiderült, hogy a vajdai cím inkább nyűg, mint megtiszteltetés. Dobó egy puskaporos hangulatú tartományba érkezett, ahol az előző évi vereségek nyomán egyre nőtt az elégedetlenség Ferdinánddal szemben és egyre többen hajlottak a törökkel való kiegyezésre, amelynek alapfeltétele a Szapolyai család visszahívása volt. Dobó igyekezett utasításának mindenben megfelelni - és vajdatársával ellentétben - mindig rendületlenül kitartott I. Ferdinánd pártján. 1553 őszén sikerrel vert le egy Szapo34 MOL A 57 Libri regii 3. köt. p. 143-144. 35 Gyárfás, Dobó 78. p.