Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

Zsigmond hatalma leginkább a déli végeken ingott meg. Bebek Imre vránai perjel ugyanúgy a felkelők pártjára állt, mint a nemrég macsói bánná tett Újlaki László.

84 Mikortól tekinthetjük őket ellen-bánoknak? A folyamatosan hivatalban lévő Újlaki esetében ezt szinte lehetetlen megmondani. Ha gyorsan megtörtént átállása, akkor lehet, hogy a Ludányiak is folyamatosnak tartották hivatalviselésüket, s nem vettek tudomást Zsigmond elmozdító parancsáról, melyet legkésőbb 1402. október közepén kellett megkapniuk.

85 Első ismert említésük amikor ismét bánként szerepelnek 1403 májusának közepéről való, de valószínűleg jóval korábban visszahelyeztették magukat. Ugyanis nem csak Tamás, hanem a testvére, István is bánként szerepelt - még ha róla Engel adattára nem is tesz említést. Újlaki átállásával így László királynak egyszerre három macsói bánja is volt. Bár amennyire István meghúzódott testvére árnyékában, lehet, hogy őt eleve helyettesként, azaz vicebánként kezelték. De még nem adtunk választ a kérdésre. Talán közelebb visz bennünket ehhez a Bodrog megyei alispánok említett problémája. Ha elfogadjuk, hogy Zalai János a Ludányiakat szolgálta, akkor ez azt jelenti, hogy legkésőbb 1402. december 11étől ismét bánoknak tekintették magukat.

86 Úgy az ismertetett hadihelyzet alakulása, mint a karácsony-újév táján megtartott váradi találkozó alapján legkésőbb december elejére tehető a királlyal való nyílt szakítás. Hisz a találkozást meg kellett szervezni, s ahhoz is idő kellett, míg Kanizsai érsek Esztergomból Váradra ért. 84 ZsO. II/l.. 2421. és 2658. 85 Horvátországban október 9-én még a régi, 10-én már az új bánok adtak ki oklevelet: DF. 282397. és 260338. 86 Z. V. 327.; Úgy tűnik, hogy Újlaki csak a lázadók januári sikerei után állt át az ő oldalukra, mert 1403. január 11-én, Kölesden, Tolna megye közgyűlésén még Marótival együtt ítélték fej- és jószágvesztésre Batthyányi Töttöst és Vesszőst: ZsO. II/l. 2195.