Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

Nógrád, Túróc és Szepes megyéktől. Szepesben pl. a hatalmon lévők sorába visszatérő Perényi Péter követte. Hevesben nem ismerjük az új ispánt, de a megye ispánsága ebben az időben kapcsolódott össze a diósgyőri várnagysággal, mely tisztben Bebek Ferencet találjuk, aki a család pelsőci ágából származott, s nem követte unokatestvéreit a nápolyi-pártba. A királyt azonban ezúttal cserbenhagyta kiválóan működő emberismerete. Félmegoldásai visszaütöttek. Csáky Miklós és Marcali Miklós hiába tarthatta meg Erdélyt, sértve érezték magukat a Temesi ispánságtól történő megfosztásuk miatt. A déli határ mentén is elszámította magát. Talán itteni tisztségviselőit azért váltotta le, mert nem léptek fel az általa elvárt határozottsággal, hiszen egyik legbizalmasabb híve, Eberhard püspök hűségében aligha kételkedhetett. Egyelőre a Ludányiak esetében sem tudunk okot rá, hogy jogosan merülhetett volna fel benne ilyen kétely. Ráadásul az újonnan kinevezett tisztviselőit sem a legjobban válogatta meg. Újlaki László nem hálálta meg, hogy családjából hosszú kényszerszünet után visszakerülhetett a bárók sorába, az első adandó alkalommal elpártolt uralkodójától. Ha a király tetteket várt elcsapott tisztviselőitől, akkor az új horvát bántól, Özdögei Besenyő Páltól megkapta, de sok köszönet nem volt benne, hiszen hamarosan a lázadók fogságába került. A kormányátalakítás hozadéka Zsigmond számára tehát a Garaiak megerősítése mellett csak Maróti Jánosnak a hatalomba történő visszaemelése volt. Kipróbált bánja ezúttal sem okozott csalódást. A sértődött exnádor számára kapóra jöhetett a nápolyi-párt mozgolódása. Augusztus végén Zárába érkezett hajóhadával Luigi Aldemarisco nápolyi tengernagy. Őt László király június 17-én kinevezte teljhatalmú magyarországi helytartójává.

75 Seregével és Hervoja bosnyák vajda támogatásával október 12-én elfoglalták Vrána várát, s de75 ZsO. II/l. 1868. cs 1721.