Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Nagy Géza Balázs: Gondolatok Imre király és az egri püspökök sírjairól

A fentebbiek alapján viszont arra a következtetésre juthatunk, hogy ha a püspöki temetkezések túlélték a tatárjárást, akkor Imre király nyughelyéről helyesen tudósíthatott a Képes Krónika a XIV. század közepén jelen időben megfogalmazott mondattal. Ebben az esetben viszont az Árpád-ház e viszonylag rövid uralkodású királyának sírja a XVI. századot is megérhette, így pusztulásának idejét az 1500-as évekre tehetjük. Összefoglalás Úgy vélem, dolgozatunk végén az alábbi megállapításokat tehetjük. Egyrészt biztos, hogy Verancsics Antal idejét a fontosabb személyiségek sírjának java része még megélte, és a történeti érdeklődésű püspök ez alapján állapíthatta meg elődjének - egyébként tévesen - a sorszámát. A 15 sír meglétéből következik második gondolatunk, amely szerint a XI-XIII. századi temetkezések zöme túlélte a tatárjárást, egyébként Verancsics püspök aligha használta volna az „egyházmegye alapítása óta" fordulatot Rozgonyi sorszáma kapcsán. Az előbbiekből következő harmadik feltételezésünk, hogy Imre király sírja is túlélte a tatárok támadását, és csak jóval később pusztult el, talán a XVI. században. december 29-től mentestült a Főkáptalan. A 14. §-sal 1989-től újabb két misekötelezettség is megszűnt (a Lengyel- és a Rozgonyi-féle libéras gyászmisék). A Főkáptalan hatályos statútumának átengedését Nagym. és Főt. Kovács Endre Gergely Ocist, püspöknagyprépost Úrnak ezúton is hálásan köszönöm.