Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 37. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2005)

Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. második felében

Az építkezések döntő többségükben szakképzett mesterek, nagyrészt olasz származásúak vezetésével folytak. Komárom és Győr esetében bizonytalan a tervező személye, minden valószínűség szerint a két vár első építőmestere, Francesco Benigno, nem pedig az eddig annak tartott Pietro Feraboscho. Szigetvárat az 1556. évi sikertelen török ostrom után Paolo Mirandola terve és részben vezetése alatt építették újjá 1558-tól. Mirandola Gyula várának korszerűsítésében is részt vett. Az általa 1562-ben felvett alaprajzon látható védművek 1552-től készültek. Szatmár szabályos ötszögű, fúlesbástyás palánkvárát Cesaro Baldigara tervei szerint 1569-73 között emelték. Kanizsa ugyancsak szabályos ötszögű várának tervei viszont valóban Pietro Ferabosco nevéhez fűződnek. A hazai viszonylatban legkorszerűbbnek tekinthető egri és érsekújvári erődítményeket Ottavio Baldigara tervezte, és nagyrészt a munkálatokat is ő vezette. Az említettek mellett száznál is több olasz származású hadmérnökről, építő- és kőfaragó mesterről szólnak a források. Ahol nem tudtak olasz mestert alkalmazni, ott a helyi katonai vezetők vették át az irányítást. Ennek klasszikus példája Martonfalvay Imre, Török Bálint íródeákja, aki Palota várának megerődítését vezette. De megemlíthetem Mágócsy Gáspárt és Kerecsényi Lászlót, Varkoch Tamást és Dobó Istvánt, Horvát Márkot és Zrínyi Milóst, akik Gyulán, Egerben és Szigetváron hasonlóképp tevékenykedtek. A várépítő mesterek mellett az adminisztratív ügyeket az építési írnok és a fizetőmester intézte. Az építkezéseken sok szakma mesterei dolgoztak: kőfaragók, ácsok, kovácsok, mészégetők, téglavetők, valamint természetesen a kézi és fuvaros robottal tartozó jobbágyok. Az építőanyagot a szállítás problémái miatt igyekeztek az építkezés helyszínéhez közel megszerezni. Minthogy olasz rendszerű erődök főként kőből készültek, építésük hosszadalmas és költséges volt. Már a kőfalak alapozása is súlyos gondokat okozott. Komáromban, amely a Vág és a Duna összefolyásánál áll, a laza talajba facölö-