Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 37. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2005)

Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. második felében

veséknek ellenálló rendeket szükség esetén erőszakkal szorította viszsza, Szapolyait pedig fegyverrel kényszerítette meghátrálásra. Ezt követően az elfoglalt területeken már hozzákezdhetett a törökellenes védelmi rendszer kiépítéséhez. Gond persze itt is akadt számos, hiszen kezdetben a bécsi kormányzat igen keveset tudott a magyarországi viszonyokról, talán még ennél is kevesebbet az oszmánokról. A magyar vezetők azonban nem siettek segíteni, bár tudták, hogy az ország nem nélkülözheti a Habsburgok pénzügyi és katonai támogatását. Amikor pedig Bécs politikai és katonai befolyása a segítséggel együtt elkerülhetetlenül megnőtt, addigi hatalmi pozícióikat féltve hevesen tiltakoztak. Ferdinándnak velük is, miként a többi tartományok rendjeivel is meg kellett találni az egyensúlyt, a kompromisszumot, hiszen az adók megszavazása még mindig tőlük függött. A politikai nehézségek mellett súlyos gondot okozott a védelem helyzete is. Nándorfehérvár (és Pétervárad) elestének következményeként ugyanis nemcsak a déli védővonalak vesztek el. Közte és Buda között jószerével semmiféle akadály, sem természetes, sem mesterséges, nem keresztezte a felvonuló oszmán seregek útját (kivéve a Drávát, de az eszéki híd megépítése biztosította számukra a gyors és zavartalan átkelést). Ráadásul az ország belsejében levő, elavult várak alkalmatlannak bizonyultak egy új védővonal létesítésére, így Buda elvesztével az attól délre fekvő területek szinte automatikusan oszmán kézbe kerültek. A kezdetben keskeny hódoltsági sáv két oldalán sem álltak megfelelően kiépített erődítmények, így az oszmánok az elkövetkezendő években, egészen 1566-ig, Gyula és Szigetvár elfoglalásáig jócskán kibővítették Hódoltság területét. Különösen fontosnak tartották a stratégiai fontosságú Buda védelmét, ezért kezdetben az azt körülvevő várak, főként Székesfehérvár, Esztergom, Hatvan megszerzésére koncentráltak. 1541 után tehát ebben a teljesen megváltozott, hátrányos stratégiai helyzetben, állandó háborús viszonyok között kellett az ország belsejében új vé-