Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 37. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2005)

Csiffáry Gergely: Bornemissza Gergely egri várkapitány rejtélyes életrajza

Majd így folytatja 1171-1178 sorokban: Serén vala Gergely deák dolgába, Hordót, kereket ő hamar hozata, Kerék küllőit deszkákval buritá, Töltött puskákat beléje alkota. Talán ily fortéit kevés embör látott, Gergöly deák mint szörzé ez bölcs dolgot, Puskákkal, szakállasokkal nagy hordót Töltve forgácsval, kénkőt, faggyút, szurkot. A várvédelmi harcok során ezeket a hordókat meggyújtván igen sok kárt tettek az ostromlók soraiban. Gergely deák eljárásának a lényege eltért az addigi gyakorlattól. Korábban a lőport általában a különféle tűzfegyvereknél a tömör vas- ill. kőgolyók kilövésére használtak. Viszont ő felismerte, hogy magát a lövedékeket, az üreges vaskő- és égetett agyaggolyókat, felrobbantva a tűzhatás megsokszorozható. Emellett az ún. tüzes kerekével szellemesen és hatásosan kombinálta a robbanó lövedékek tucatnyi válfaját. Nem ő volt az a magyar vitéz, aki elsőként találta fel a robbanó lövedékeket, viszont az kétségtelen, hogy Magyarországon 1552-ben ő alkalmazta legelőször. Sajnos a vitézi bajvívásokat és a látványos rohamokat kedvelő közfelfogásunk máig nem méltatta kellőképpen a fentiek jelentőségét. Az elmondottakból Bornemissza Gergely deákról feltételezhető, hogy valahol magas szintű hadtudományi ismeretekre tett szert, s ez irányú ismereteit később is kamatoztatta. Nemeskürty István már korábban felvetette egy írásában, hogy Itáliában tanulhatott talán, mint hadmérnök. Az egri vár 1552-es ostroma alatt Bornemissza bizonyította, hogy mesteri módon ért a vérvédelemhez és a tüzes szerszámok készítéséhez. Az ostrom után viszont, mint egri vár-