Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 34 (Eger Vára Baráti Köre Eger,2002)

Berecz Mátyás: Az egri vár védelme 1552-ben

őrölték. A pillanatnyi zűrzavart kihasználva a török több helyütt megrohanta a várat, azonban Dobó és tisztjei lélekjelenlétének köszönhetően az őrség hamar leküzdötte meglepetését és visszaverte a rohamot. A robbanásban a vár lőporkészletének jó része megsemmisült. A helyzet könnyen végzetessé vállhatott volna, szerencsére azonban a várban jelentős faszén, kén és salétrom készletek voltak felhalmozva, így egy időközben helyreállított malommal sikerült beindítani a lőporgyártást és pótolni a veszteségeket. Dobó előrelátásának és szervezőkészségének köszönhetően az ostrom ideje alatt a várbeliek hadianyagban és élelmiszerben sohasem szenvedtek hiányt. A törököknek viszont egyre nyomasztóbb gondot jelentettek a fokozódó ellátási nehézségek, valamint a táborban fellépő járványok, de sürgette őket a rossz időjárás közeledte is. Az utolsónak szánt támadást a törökök október 12-én hajnalban indították meg. A csapatok egy részét Ali pasa személyesen vezette rohamra. A hajnaltól napnyugtáig folyó harc során a védőknek súlyos veszteségek árán mindenütt sikerült visszaverniük a török támadást. A sebesültek között volt az Ókapu védelmét irányító Mekcsey is. A vár ekkorra már annyira megrongálódott, hogy a későbbijelentések szerint inkább nyílt mezőhöz, mint erődített helyhez hasonlított. Az immár kétszer visszavert török seregnek megrendült a győzelembe vetett hite. Sok halottat hagytak hátra, sebesültjeik száma is napról napra emelkedett. A vezérek azonban féltek a végleges kudarctól és a szultáni udvar haragjától. Ezért úgy döntöttek, hogy még egy utolsó rohamot kísérelnek meg, mielőtt véglegesen engednek a katonák hangulatának. Minden erőt be akartak vetni, még a biztosító egységeket is. Október 13-án délelőtt, hosszas előkészületek után megkezdő-