Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 31. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1999)
Veres Gábor: Végvári vígasságok Egerben
A történelmi íjászok sajnos sokkal megosztottabbak, ha a cikk elején a viszályt emlegettem, akkor az íjászok közül bizonyára többen is magukénak szeretnék Erisz almáját. Az íjászversenyek szervezésében már több együttműködő partnerünk is volt az elmúlt években. 1999-ben az Egri Vitézlő Oskolával való közös rendezés mellett döntöttünk. Ez az egyesület tömöríti Egerben a legtöbb olyan embert, akik belső elhivatottságot éreznek a történelmi íjászattal való foglalkozásra, a hagyományok ápolására, s ehhez - a kialakított kapcsolataik révén - a megfelelő segítségre is számíthatnak. A szervezést önzetlenül vállalták - pályázatokat nyújtottak be több-kevesebb sikerrel -, szponzorokat szereztek a díjakhoz, reklámozáshoz. Mindezt azzal a céllal, hogy a verseny - a sok ember szívét a mai napig megdobogtató - egri várban, minél színvonalasabban kerüljön megrendezésre. Nem véletlenül hoztam a sziklamászók példáját. Ok az ország különböző területeiről is segítik a helyi szervezőket és ezáltal jön létre egy olyan verseny, melyet mindenki a magáénak érez. Sajnáljuk, hogy a szakmai lap hasábjain kellett olyan problémákról (?) értesülnünk az íjászversennyel kapcsolatban, melyeket a helyszínen senki sem jelzett a szervező felé. A versenyzők észrevételeit ugyanis igyekeztünk a maximális kompromisszumkészséggel kezelni. Többen jelezték például sajnos ezt is már csak a zárónapon - hogy a 18,30-kor kezdődő ünnepélyes eredményhirdetést nem tudják megvárni, tegyük ezt 15,00 órára. Át is adtuk három órakor a díjakat. (1996-ban 18 órakor, 1997-ben 15 órakor, 1998-ban 17 órakor volt a díjátadás.) Később a sajtóban ennek kevésbé ünnepélyes mivoltát kaptuk kritikaként. Csak kiemeltem egy olyan pontot, melyet, ha idejében jeleznek számunkra, mindenféle feszültség keletkezése nélkül meg lehetett volna oldani. A kritika további elemzése helyett a szervezők - a verseny érdekében - baráti jobbot kínálnak az ellenérdekelteknek is és egyenlőre nem tesznek le arról, hogy újra történelmi íj ász versenyt rendezzenek a várjátékok idején. Már csak azért sem, mert az itt versenyzők
