Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 29-30. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1997-98)

DR. BAKÓ FERENC (1917-1998)

Magyar Néprajzi Társaság választmánya és közel másfél ezres tagsága nevében megrendülten búcsúzom dr. Bakó Ferenctől, a néprajztudomány akadémiai doktorától, tudományterületünk kimagasló művelőjétől. Halálával pótolhatatlan veszteség érte az egész magyar tudományosságot! Bakó Ferenc a Heves Megyei Múzeumi szervezet és a Dobó István Vármúzeum igazgatójaként, az Országos Múzeumi Tanács, az MTA Néprajzi Bizottsága, a Tudományos Minősítő Bizottság Néprajzi Szakbizottsága, a Néprajzi Társaság Választmánya tagjaként, s minden más hivatali és társadalmi, testületi tisztségében a magyar néprajztudomány kiemelkedő képviselői, irányadó vezetői közé tartozott. O volt az, aki magas tisztségeit, felelős megbízatásait is anélkül tudta ellátni, hogy közben elveszítette volna póztalan egyszerűségét, emberi közvetlenségét, derűs nyugalmát és vele született szerénységét. Mindazok, akik életművét kicsit is ismerik, jól tudják, hogy Bakó Ferenc szerénysége nem volt alaptalan. Kéttucatnyi könyve, kétszáznál is több szakcikke ismeretében megállapíthatjuk, hogy tisztelt és szeretett kollégánknak - pestiesen szólva - „volt mire szerénynek lennie". Az O kutatói, közművelődési, tudományszervezési eredményeit nem a szakmai díjak, érmek, a későn jött állami kitüntetések minősítik, s nem is csupán az MTA Tudományos Minősítő Bizottságától kapott fokozatok. Bakó Ferenc kutatói életműve szilárd alapokra épült, mert minden egyes forrásadatát szigorú kritikai elemzés alá vetette, s minden megállapítását alaposan mérlegelte, több oldalról bizonyította. Nem törekedett látszateredményekre, nem követett múló divatokat. Kutatómunkáját azzal a komoly szigorral végezte, mint egykori tanárai: Domanovszky Sándor, Mályusz Elemér, Györffy István, Viski Károly. Tudományos életművének legalább négy nagy vonulata van, s mindegyiket jelentős könyvek, tanulmányok sorozatával lehetne felidézni.