Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 29-30. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1997-98)
Fodor László: Beszámoló a Visonta K-II bánya 2/a területen végzett leletmentő régészeti kutatásról
Előzetes beszámoló jelentés az egri vár területén a román kori székesegyház déli oldalán az 5. sz. kápolnában (rotunda) 1998-ban végzett leletmentő régészeti kutatásról Eger korai történetének talán legfontosabb építészettörténeti és régészeti maradványa az a keresztelőegyház, amelynek kutatását a várban lévő Szt. János székesegyház déli oldalán a Setét kapu mellett a 70-es évek végén Kozák Károly (OMF) régész kezdte el. O tárta fel a kapu mellett annak helyreállítása, illetve felújítása során előkerült temetőrészietet, melynek korát a bennük lévő sírleletek alapján a XXI. századra tehetjük. (L. Egri Múzeum Evkönyve XVI-XVII. 1978/157-182.) Ez a korai temetkezőhely minden bizonnyal szorosan kapcsolódik a fenti keresztelőegyházhoz, rotundához. A körkápolna később tartozéka lett az egykor közelben álló püspöki udvarháznak, melynek D-i falának maradványa ma is látható a déli kápolnaromok között. A körkápolna (rotunda) a későbbi templomépítkezések során pusztul el, de szerencsénkre alapfalai a betöltésben jórészt helyükön maradtak. Egy olyan, X-XI. századi lelet együttes maradványai jelennek meg itt, amelyek nemcsak Eger korai történetéhez fontosak, hanem az István-kori egyházi központok pontosabb értelmezhetőségéhez is hozzájárulnak, jó adatokat szolgálhatnak annak építészettörténetéhez. Eger Megyei Jogú Város anyagi segítségével 1998. évben hitelesítő kutatásokat végezhettünk a megmaradt kápolnafalak feltárására és pontosító dokumentálására. Ezek mintegy 7 méteres átmérővel szerkeszthetők ki egy már korábban megtalált épített és kőlappal fedett sírépítmény körül. (E sírépítményben emberi csontmaradványok nem voltak ugyan, de van benne egy kőből faragott fejtámasz. Ez és a kápolnán belüli elhelyezkedése alapján joggal tételezhetjük fel, hogy korai és fontos temetkezőhely lehetett.) Sajnos teljes épséggel csak a kápolna déli oldali íve maradt meg, valamint néhány falrészlet az északkeleti falívből.
