Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)
Csiffáryné Schwalm Edit: A Heves Megyei Múzeumi Szervezet új kiállításáról
alispáni irodát bemutató enteriőr mellett helyet kaptak a vármegyei hajdúk díszruhái is. A város életében különleges szerep jutott az egyes városrészek választott tisztségviselőinek, a fertálymestereknek. Biztosították a közrendet, gondoskodtak a rendeletek végrehajtásáról. A szalagokkal díszített fertálymesteri bot és az ezüstcsatos köpeny még a XX. században is megbecsülést jelentett viselőjének. Az árucsere, a kereskedelem fontos színterei voltak a vásárok, piacok Egernek III. Károly 1723. évi rendeletében négy országos vásárt engedélyezett. Ezek mellett azonban a város és a környező települések szempontjából igen fontos volt már a középkorban a hétfői, majd a hétfői és pénteki hetivásár is. Egerben nagyszámú vásározó mester élt és dolgozott (pl. csizmadia, szűcs, szabó, bodnár stb.), s a hetivásárokon csak ők árusíthattak, idegen mesterek nem. A városközeli falvak termelői is vevőt találtak termékeikre. A zöldség- és gyümölcsárusok mellől nem hiányoztak a virágárusok, valamint különböző háiiparosok (pl. kosárfonók, fafaragók, szerszám- és edénykészítők) sem. Egy egri hetipiacot bemutató enteriőrünkben a mézeskalács árus mellett felnémeti virágárus és noszvaji hátikosár árus is helyet kapott. A földszinti folyosó másik végén a kézművesség, valamint a szőlőművelés és borkultúra tárgyait mutatjuk be. A belvárosban élő német és magyar iparosok főleg a helyi és környező lakosság mindennapos szükségleteit egészítették ki. Az azonos mesterséget folytatók vagy rokon szakmabeliek egy céhbe tömörülve, szigorú szabályok előírásával védelmezték a törvényes ipart a kontárokkal szemben. Meghatározták a termelés és az értékesítés feltételeit, valamint a mesterré válás követelményeit, de a céhlevelek a céhtagok magánéletét is szabályozták. A társulás fontos szimbólumai voltak a pecsét, a zászló, a láda. Az egri múzeum céhes anyagának legjava - egy-két kivételtől eltekintve XVIII-XIX. századi eredetű. Tehát abból a korból származik, amikor a céhek még utóvirágzásukat élték Európa keleti részén. Az egri céhemlékek között legteljesebb a szabócéh anyaga. A tárgyakból kiemelkedik szépségével az egri szabócéh ezüstből készült céhjelvénye, a céhládák közül pedig a bodnároké 1703-ból. A céhzászlók az együvétartozás és a vallásosság jelei is voltak,