Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Majtényi Júlia: Balassa Bálint (1551-1594)

A szerkesztőség örömmel bocsátja az olvasók elé Majthényi Júlia Balassa Bálintról emlékező szép gondolatait. Egyben köszönetét fejezi ki, hogy a szerző, aki az Egri Vár Baráti Köre titkáraként több mint egy évtizedig dolgozott önzetlenül a Baráti Kör célkitűzéseiért, a távolban élve sem feledkezik meg rólunk. írásait mindig tisztelettel várjuk és szívesen közöljük. Majthényi Júlia BALASSA BÁLINT (1551-1594) Az egri vár mohos kövei őrzik emlékét Balassa Bálintnak, a XVI. század nagy magyar lírikusának is. A XVI. század második felében Eger vára volt központja annak a védelmi vonalnak, mely az országot a budai és temesvári pasák hadai ellen oltalmazta. Eger e védelmi vonal déli kiszögellésén állt, mint a magyarság védőbástyája s a magyar vitézség hadi iskolája. Ezt példázza Balassa Bálint verstöredékének két sora is: 1 „Eger vitézeknek ékes oskolája, Jó katonaságnak nevelő dajkája..." Ebbe az oskolába kap a királytól 1579. júniusában ötven lóra való hadnagyságot Balassa Bálint. Egri tartózkodásának idején, mintegy négy éven át az egri végház a vitézi életnek legszebb és legmozgalmasabb napjait éli. Nem múlik el nap viaskodás, öklelés, párviadal, száguldás nélkül. A budai pasák levelei tele vannak az egri vitézek csodás és mesés támadásainak, kalandjainak leírásával. A konstantinápolyi császári követek és kémek az egri vitézekről imák. Az egri vitézek tetteit emlegetik a végeken, minden jobb vezér az egri kapitányságért vetekszik, minden jó vitéz Egerbe vágyik. Balassa is a végek életét éli, mely a szenvedés, nyomorúság, az öröm és a bánat, a vígság és a szomorúság, a szerelem, az élet, a halál kiszámíthatatlan váltakozásában áll. A vitézek embersége,