Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Szecskó Károly: Az egri Dobó-szobor felállításának története

Ott kell állnia a bástyafal fölött a zöld halmon, messzeségbe néző elszánt arccal; a talapzaton pedig kardot markoló bátor arcú magyar nő ... Ha oda állítunk egy szép csoportos szobrot, az a szobor a város képének mintegy koronája lesz. Végül téves értesülésnek vélem azt a hírt, hogy a bizottság nyilvános pályázat mellőzésével megbízás útján fogja a szobrot elkészíttetni. Ez nem tudom mire lenne jó? Az a szobor századokra szóló költséges emlék. A bizottságnak mindent meg kell tennie, hogy múltunk dicsőségének lehető legszebb, legtökéletesebb, legkifejezőbb szobrot állítsuk. Lehet, hogy új tehetségek bukkannak fel addig a névtelenség homályából, lehet, hogy éppen ez a szobor pattant elő egy új szobrász-zsenit. Ezzel nem beszélek én Stróbl ellen. Szívesen magasztalom őt mindenkor. De ha véletlenül találkozik egy olyan tervezet, amely szerencsésebb, magyarosabb lelkű az övénél, véteknek tartanám Stróbl miatt mellőzni. Ha pedig valaki Stróblra esküszik, hogy különb munkát senkise csinálhat, Stróbl ezt a véleményt pályázaton is igazolhatja." Gárdonyi cikkéből kitűnik, hogy ő a szobor legméltóbb helyének a várat tekintette. A várba azonban nem kerülhetett a szobor, mivel akkor még az katonai laktanya céljait szolgálta, s így nem volt megközelíthető. Másrészt a várban elhelyezett szobor a nagy távolság miatt nem érvényesülhetett volna a várfal tövéből feltekintve. A szoborbizottság felkérését Stróbl Alajos elfogadta. Ezt követően a szobrász elkészítette a mű mintáját, s arról fényképfelvételeket küldött a testületnek. A művész vállalkozott arra, hogy a megbízástól számított egy év alatt a szobrot 70 000 koronáért elkészíti és felállítja. 1906. márciusáig 60 000 korona gyűlt össze. A még hiányzó összeget S amassa érsek a sajátjából egészítette ki.