Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Sugár István: Az egri pasalik török várai (második rész)

A budai török számadáskönyv egy 1560. áprilisi bejegyzése szerint Szegeden a lovasok, a gyalogosok, a tüzérek és a martalócok zsoldját — talán csak egy részét? - a budai török pénztárból fizették. Szeged török várát a felszabadító hadjárat során csak 19 napos ostrom és erős ágyúzás nyomán, 1686. október 23-án sikerült megadásra kényszeríteni. A hódoltság megszűnte után is fennmaradt a szegedi vár, sőt azt számottevő építkezésekkel bővítették, kazamatákat emeltek, cs külső sáncrendszert vontak az erődítmény köré. Az 1879-es nagy tiszai ái-víz után, 1881-82-ben teljesen lebontották a várat, s annak ma látható tiszaparti dongaboltozatos kazamata szakasza az 1764-es építkezések maradványa. A korábbi vár egyetlen, időn ként látható tartozéka az egykori vár tiszai kapujának védőtornya (rondellája?), mely alacsony vízállás esetén az előzően említett maradványoktól nem messze látható. JÁNOSHALMA ~ JANKOVÁC Jánoshalmán, Szeged és Baja között, a Duna-Tisza közének közepe táján, az egri pasalik északnyugati határa közelében is állott a XVII. század során egy kis palánkja a törököknek, akik a települést Jankofdzsának nevezték. Első említését 1626-ból egy török levéltári fonásból ismerjük, majd 1630. és 1644. között három esetben is szerepel török iratokban. Evlia Cselebi 1664-ben tett látogatása során úgy tudta, hogy az itt talált erődítményt még Szulejmán szultán építtette. Eszerint tehát talán már a XVI. században is állott.(?) A jankofdzsei török palánk y

jSzegedföldjén \ azaz a szegedi szandzsák területén állott, s „az egri katonaság tulajdona"-t képezte, bizonyítva ezzel is, hogy az egri vilajethez tartozott. Utolsó levéltári említésére egy 1683. évi török iratban találtam rá.