Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 24. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1992)

Sugár István: Az egri török vilájet várai (első közlemény)

emelni. Minthogy' földünket és a tiszántúliakat a leggyorsabb pusztulás fenyegeti ... és az lenne talán a legjobb s hirtelen és leggyorsabban kivitelezhető, hogy itt várat építsenek, mert innen Erdélyig, Lengyelországig a legnagyobb felügyelet van és védelmet lehet gyakorolni..."

128 Egy nap múltán, 1549. március 12-én Dobó István is azt jelentette a nádornak, hogy „... amint bizonyos hírekből mindnyájan észrevesszük, hogy Szolnokba ... kastélyt is igyekeznek ... építeni a törökök ... Nándorfehérváron 50 naszádnak nevezett könnyű hajójuk áll készen, melyeken a Tiszára akarnak evezni és építeni..."

129 Rövidesen, 1550. szeptember elején meg is indult Szolnokon egy palánkvár építése. Szeptember 21-én gróf Niklas Salm - aki a várépítési munkálatokat biztosító fegyveres erő parancsnoka volt - azt írta Nádasdy Tamásnak, hogy a rövidesen elkészülő erődítmény miatt „a török dühös és gyűjti seregeit."

130 1551 során az uralkodó Báthory András Magyarország főkapitánya, Oláh Miklós egri püspök és főkancellár, de még Fráter György is Erdélyből egyre sürgettek a szolnoki vár mielőbbi elkészítését. 1551. augusztus 24-én Fráter György már azon az alapon sürgette a munka befejezését, mivel Szolnok vára „a törökkel szomszédos."

131 " ' A szolnoki várnak és városnak figyelemreméltó természetes védelmet biztosított közvetlen környékének vizes, lapályos, erősen vízállásos, mocsaras volta.

132 Szolnokot e vízfolyások és árterek teljesen körülfogták abban az időben. A vízügyi kutatás szerint Szolnok jellegzetesen középkori ártéri település volt.

133 Kelet felől érő támadás ellen jó védelmet nyújtott Tiszaszalók és Tiszabura között, a Tiszából kiszakadt Mirhó igen széles mocsaras, ingoványos, vízállásos sávja egészen a Berettyóig, az úgynevezett Nagy Sárig vagy Szerepig. Ebben az időben a Nagykunságnak még a nagyobb fele e vízfolyások - illetve a Tisza és a Hortobágy—Berettyó folyók - árterülete volt, melyet évenkénti rendszerességgel elárasztottak a Tiszának e vízfolyásokon keresztül a mélyebben fekvő Körös-Berettyó völgyébe lezúduló árvizei.

134 Szolnok stratégiailag kiváló helyen megépített várának 1552 őszén török kézre kerülte nem csupán Eger fontos déli elővárárlak elvesztését jelentett, de annak az észak-magyarországi magyar végvárvonal is igen érzékeny kárát vallotta.