Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 24. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1992)

Sugár István: Az egri török vilájet várai (első közlemény)

ahol a város mesterembereinek a házai állottak. A berényi török erődítmény palánkfalát dél és kelet felől a Zagyva és a Csincsa vize s ingoványos, átjárhatatlan melléke övezte. Nyugat felől is a palánkfal és a Csincsa között hosszan elnyúló sánc emelkedett.

113 (10. és 11. ábra) A Dzsánfeda számára kiváló védelmet biztosított a Zagyva és a Csincsa vize, s kivált az előbbi széles, mocsaras melléke. A gyakori áradások során még a XVIII. század utolsó harmadában is 6-19 m szélességre duzzadt ilyenkor a Zagyva. Figyelmet érdemel, hogy a törökök nem űzték el a szerzeteseket a városból, sőt 1564-ben a budai pasától engedélyt nyertek arra, hogy hivatásukat szabadon gyakorolhassák, egyik kolostorukból a másikba mehessenek. A derék ferences barátok egészen 1586-ig a városban laktak, és Kecskemétre is rendszeresen átjártak igét hirdetni. Csak a 15 éves háború hadi eseményei folytán kényszerültek elhagyni városukat.

114 A jászberényi török vár az 1570-80-as években rendszeres célpontja volt („jüttenek Biriny alá") az egri, az ónodi, a tokaji, az ecsedi, a szatmári és kallói magyar végváriaknak.

115 A budai pasa 1580. március 13-án írt levele szerint „meg éghe az biriny palánk."

116 De hamarosan helyreállították a törökök castellumukat, mert a budai beglerbég 1581. augusztus 28-án kelt leveléből tudjuk, hogy az egriek „meg akarták venni ... jüttek Biriny alá."

117 Sőt a következő esztendő áprilisában már „tizenkét szekér tüzes laptát hoznak volt, hogy Berényt, vagy Szolnokot megh égetnének." Novemberben pedig „Berént akarták el rontani."

118 Hegyi Klára közléséből tudjuk,hogy „valamikor az 1620-as években leégett, hagyták pusztulni."

119 Utoljára a Dzsánfedát a budai pasa egy 1621. évi parancsában találtam megemlítve. „Minthogy Jászberény városának rájái a felséges hódítás óta a jászberényi palánkvár építésén dolgoznak, továbbra is ennek szolgálatába álljanak, a hatvani várba nem kötelesek bejárni. Éjjel-nappal a jászberényi palánkot építsék, szolgálatukban ne legyen hiány. Minthogy a nevezett ráják régtől fogva Jászberénybe szolgálnak, helytelen őket Hatvanba rendelni."

120 De miután a Dzsánfeda elenyészett, 1647-ben úgy a berényi, mint a hatvani legöregebb katonák úgy nyilatkoztak, hogy a jász város „a felséges hódítás óta Hatvan várátjavítja és építi."

121