Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 24. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1992)

Sugár István: Az egri török vilájet várai (első közlemény)

zesárkot átívelő hidakat felvonták „a vár szigeten van, mert sehol sem lehet keresztülmenni. "

78 A palánképítésű erődítmény hat szögletén egy-egy körbástya, egymással szembenfekvő két hosszabb oldala közepén pedig egyegy további bástya állott. E nyolc bástya közül hét körbástya, három pedig falazott („gemauert"), azaz téglaépítésű volt 19 Ez utóbbi három közül az egyik nyolcszögletű téglaépítmény volt, s rajta nyílott a vár fokapuja: a budai kapu. A budai kapu bástyáját egészén különleges módon biztosították építői. E nyolcszögletű bástyához és a vele szomszédos nyugati várfalon át egészen a délnyugati szögletbástyáig egy hosszan elnyúlt, a palánkfallal övezett háromszögletű alaprajzú térség simult; s e bonyolult, még három felvonóhíddal is biztosított védelmi rendszeren át vezetett az út a szandzsákszékhely várába Buda felől. A vár keleti oldalán pedig az Eger felé szolgált a másik kapuja a várnak. A hatvani vár védmürendszerének fontos részét képezte a palánképítésűfalon kívül futó vizesárokrendszer, melyet hegyesre faragott végű vastag karók függőlegesen földbe ásott paliszádsora két részre osztott, s az árkon való áthaladást lehetetlenné tette. Evlia Cselebi beszámolójában azt olvassuk, hogy a várnak „háromszoros erős faf'-a volt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az első az erődítmény palánkfala volt, melyet másodikként az imént említett paliszádsor követte, s végül a harmadikat pedig a budai kapu mellett épült, s fentebb leírt védműrendszer palánkfala képezte. (8. ábra) Evliától tudjuk, hogy a várban a mohamedánok dzsámija és minaretje, a török élet szükségszerű velejárója: a fürdőház volt található. S természetszerűen a vár biztonságos falai között kapott helyet az élelemraktár is.

80 Szepes Béla számítása szerint a hatvani török vár 7 magyar hold kiterjedésű volt.

81 A vár délkeleti falához simult a török „külváros", melyet lőrésekkel áttört palánképítésű körfal övezett, s azon kívül pedig a Zagyva vize táplálta vizesárokgyűrű vette körül.

82 A török külvárost övező vizesárok 1863-ban még meglehetősen maradéktalanul fennmaradt, csak éppen már üresen, szárazárok formájában, s kisebb-nagyobb mértékben feltöltődve.

83 Még a városról készült telekkönyvi térkép is elemző részletességgel ábrázolja. A várost kerítő árok szélessége 1863-ban átlagosan 2,5 m volt, de a várat ekkor észak felől védelmező árok már csak 1,9 m-re csökkent. A tö-