Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)

Sugár István: A szikszói csata 1588-ban Istvánffy Miklós leírásában

tin szöveg magyar fordítását, melyet természetesen gazdag jegyzetanyaggal egészítettem ki, annál is inkább, mivel időközben levéltári kutatásaim során sikerült megtalálnom az egri vár 1588-1560. évi számadásköteteit a Magyar Országos Levéltárban^, melyek becses adatai teljesebbé, hitelesebbé teszik Istvánffy Miklós, sőt Tardi György leírását is. Az országgyűlés^ befejezése után kikelettől nyár derekáig az igazságszolgáltatás Felső-Magyarország részére Eperjesen zajlott.^ Minden háznál és városban békesség honolt, mivel a törökök a perzsák ellen viselt háborúval voltak elfoglalva'', és sok katonájukat az ország határairól azon hadjáratra vezényelték át. ősszel azonban a béke ügye kezdett felbomlani, mivel a felek közötti fegyvernyugvás és frigy dacára az ellenség fegyverre kapott^, de a velük szembeszegett fegyverrel s az isteni akarat csodás és nyilvánvaló tettével megzabolázták őket. Mert nekem nem egykönnyen jut eszembe akár sok régi, akár újabb példákat is idézek fel, hogy valahol erősebb és jobban felszerelt hadat a kevesebb legyőzött és levágott volna, amiként ezen esztendőben a mieinkkel Szikszónál igen kegyetlen ütközetben harcolókkal nyilván valóban megesett. Miután Ferhád Boszniából Budára jött9 azon fáradozott, hogy telhetetlen pénzszomjából az alája vetett népet^ tetszése szerint kifossza s tőlük erőszakkal szokatlan adót és elviselhetetlen summa pénzt csikarjon ki a maga számára, de oly mértékű kegyetlenséggel, hogy a városok és falvak adóját megduplázta, melyet ha nem fizettek meg neki, lakosait (azaz a jobbágyokat, S.I.) feleségeikkel és a szabadokkal rabszolgaságba hurcolva, eladta őket. Ezen úton-módon véghezvitt kegyetlenkedése azt eredményezte, hogy a szegénység nagy része elhagyta otthonát s máshová költözött. Mások pedig, akiknek valamely végvár védelmül szolgált, neki (ti.