Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)

Szecskó Károly: Az egri minaret helyreállítása a XIX. század végén

ralgó kereszttel, s a Grőbel Ferenc és Fridbalszky egri polgárok szíves adományaiból készült körerkély tanúsítja, hogy néha-néha a kegyelet is megemlékezett róla. De, nem is említve, hogy rozzant lépcsőzetén a fölhatolás úgyszólván istenkísértés - talpazati kövei már erősen kezdenek romladozni, s félő, hogy ha továbbra is elhanyagoljuk, egyszer csak az egész nevezetes épület összeomlik. Itt az ideje, hogy városunk közönsége a kiváló érdekességű emlék-épületet, minőhöz hasonló alig egy pár van még hazánkban - ápoló gondjaiba vegye. Mindenkinek, aki e szép iránt érzéssel bír, föltűnik ama tér rondasága, mely a monumentális épületünket körülveszi. Palócz fuvaros szekerek állandó tanyája ez, rendszerint telve istállószeméttel, melyet időnként csak a vihar söpör, és a zápor mos el onnét. Könnyű belátni, hogy ez a piszok sem a tér díszét nem emeli, sem magának az épületnek nem használ. A legelső és a legsürgősebb teendő tehát az, hogy a mecsettér kitisztittassék, szélszerűen kiegyengessék, és a minaret kellő megóvása tekintetéből alkalmas korláttal zárassék el. Meg vagyunk győződve, hogy ez akként elzárt tér kellő ápolását, esetleg csinos parkkal való ellátását, a nagy tiszt, irgalmas rend, s a kat. legényegylet elöljárósága, hazafiúi kegyeletből, szívesen magukra vállalják, annál is inkább, mert mindkettőnek érdekélben áll, hogy a tér, mely a nevezett két testület épületei közt fekszik, kellő csínnal bírjon. Az elkerítkezés után fog következni aztán a minaret alapzatának gondos kitatarozása. A közelebbi napokban megyénk egyik legelőkelőbb, s kiváló műveltéségről is széles körben ismert nagybirtokosát, városunk szülöttjét, útja a Mecset-téren vitte át, s méltó megbotránkoztatással szemlélte a föntebb elmondottakat. Azonnal megfogamzott elméjében a minaret kellő elkerítésének múlhatatlan szüksége, kivitele czéljából lapunkban Eger min-