Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)
Sugár István: A szikszói csata 1588-ban Istvánffy Miklós leírásában
A legerősebb összecsapásban Homonnai István lováról leesett, s a török felé futva, gyalogosan volt kénytelen küzdeni, miközben ő Rácz^ Damjántól^ kérte a lovát, azt ígérvén néki, hogy amennyiben őt az elklenség elfogná, ki fogja onnan váltani. A fölötte háládatlan embertől azonban nem kapta meg lovát, a török gyalogosok elfogták és megkötözték. Miközben arannyal díszes kesztyűit, páncélját, fegyvereit s ruháit elvenni iparkodtak, és maguk között való elosztásán egyezkedtek, a magyar lovasság segítségére jőve, a törökök kezei közül sikeresen kiragadva, megszabadította.^ A csata azonban még mindig nem szakadt félbe, bár mindkét elfáradt fél a küzdelemben kimerült. Annak a térségnek az oldalán, ahol harcoltak, a szőlők között volt egy kiemelkedő domb, melyre vagy a vezérek parancsára, vagy pedig szabad elhatározásából felhágott Rákóczi trombitása^, és német szokás szerint trombitálni kezdett. Erre az ellenség németjeinknek valóban űj segítsége megjelenésére gyanakodott, s lélekben nem kevéssé kezdett megriadni. Amikor pedig már közel négy órán át harcoltak, s a megerőltetéstől és sebeiktől elfáradtak, s parancsnokaik közül senkit sem láttak fellépni, hogy őket buzdítsa, sőt már lövegeiket is elvesztették, ráadásul Bajazet, a gyalogság parancsnoka is meghalt, végre-valahára futásnak eredtek. A megzavarodott török lovasság és a megrettent gyalogság saját letaposottjait és elhagyottait hátrahagyta, úgyhogy a mieink azokat levágták. Sok törököt elfogtak a futásban és megölték őket. Akik pedig a Sajóhoz érkeztek, mivel nem mindannyian kelhettek át a gázlóhelyeken, nagy részük a folyamba rohant és a víz sodra által magával ragadva, elveszett. Az ellenségből közel kéteze rnél többet megöltek, 376-ot elfogtak 4 ^ min den katonai zászló és cu lobrina, továbbá 482 ló 121 málnával és különböző élelmiszerrel megrakott kocsi volt
