Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)
Szecskó Károly: Bartalos Gyula élete és munkássága
iAmi^jr „Starbt, ^^/^Ä« <t t »mt*ï ?y,W £1 BARTALOS GYULA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA A múlt század második felében, s e század elején Egerben több tudós helytörténész élt és dolgozott, akikről a ma élő nemzedék már alig tud valamit. Közülük való volt Bartalos Gyula, akiről most megemlékezünk. 1B39. június 15-én született, az Abauj megyei Szepsifaluban. Középiskolai tanulmányait magántanulóként kezdte, majd Rozsnyón folytatta.Érettségi után 1854-ben az egri papneveldébe került, ahol mindig jeleskedett a tanulásban. Tanulmányai befejezése után az érseki irodába került szolgálattételre. Megismerkedett Mindszenthy Gedeon költővel, aki látva tehetségét,irodalmi tanulmányok folytatására buzdította. Érseki irodai szolgálatát követően rövid ideig segédlelkész voit. 1861ben szentelték áldozó pappá. Ettől kezdve sokat betegeskedett. 1871 őszén érseke támogatásával Olaszország enyhe ege alá ment gyógyulást keresni.1872 telét, amikor a Vezúv kitört, Nápolyban töltötte. 1879-ig Rómában lakott, ahol az Apolináriusz Egyetemen tanult. Tanulmányai végén megszerezte a -kánonjogi doktori fokozatot. Miután 1879-ben Olaszországból haza jött, több helyen szolgált.Először rövid ideig Markazon lelkészkedett, majd az egri papi szemináriumba rendelték vissza. Itt többek között volt lelkiigazgatő, hitoktató. Miután betegsége újból kiújult, kénytelen volt nyugdíjba vonulni. 1909-ben elnyerte a tiszteletbeli kanonok címet, 1912-ben főszékesegyházi gyóntató és sekrestye-igazgató lett.
