Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Pozder György: 1848-as zászló Erdélyből

nosítása után légy szives visszaküldeni. • Gondolom a zászló azonos a kartotékban szereplővel, még akkor is, ha nincs feltüntetve, hogy "tépett", lehet hogy több csatában lengette a szél. Nagyon örülnék, ha megvolna a zászló, ha már vállaltam a megőrzését az öreg székely előtt. Gondolom elegendő adattal szolgáltam, meglesz jó eredménye..." A jó eredmény meg is lett: a fényképpel egyeztetve kétségtelenül megállapítható volt, hogy a múzeum birtokában levő 62.17. 1 leltári számú zászló azonos a Jámbor János által megtalált és elhozott zászlóval!Bár a zászló restaurálva van, de az így látható szakadások és hiányok teljesen megegyeztek a fényképen is jól látható tépettséggel. A fényképeket természetesen visszaküldtem Jámbor barátomnak, aki azóta már elhunyt. Barcsay valóban írt a zászlóról, ö nem vett részt az erdélyi bevonulásban, hanem mint magán-kutató utazott le Kézdivásárhelyre a minoritákhoz, mint írta: "... hátha agriensét találok..." Levéltári kutatásokat végzett a minorita rendházban és a kézdivásárhelyi városi levéltárban. Cikkében a zászlóról csupán pár sort írt: "... Még Jámbor százados, volt iskolatársam'' hívta fel figyelmemet,hogy egy üzlet felett a bevonuláskor egy 48-as zászló lengett, amelyet azóta minden ünnepélyes alkalomkor elkértek. Ezt a zászlót sikerült a tulajdonostól, Apró festékkereskedőtől megszerezni, aki 22 éven keresztül életveszéllyel rejtegette. Most egri gyűjteményem egyik becses darabja lett..." A zászló további sorsával kapcsolatosan szükségesnek tartom, hogy megemlékezzünk a Barcsay-féle gyűjtemény hányattatásairól is. . Egerben a harmincas években korszerű múzeum nem volt. Ez vonzotta ide a magángyűjtő Barcsayt.* Sőt 1937.július 20-án a Várásatási Bizottság Barcsayt egyenrangú munkatársként bevette maguk közé és megbízták a múzeum igazgatásával. Szerződés biztosította, hogy Barcsay saját gyűjteményéből - amely a múzeum szerves kiegészítő része lett - állandó kiállítást létesíthet a kazamatákhoz tartozó egyik ágyúteremben és megtekintéséért külön belépődíjat szedhet a látogatóktól."' A Várásatási Bizottság mindenesetre nem gondolt arra, hogy összeférhetet lenség egy közgyűjtemény-kezelésben részt vennie egy hivatásos magángyűjtőnek. Viszont e szerződés volt annak az ellenértéke, hogy Barcsay korábban 5000 pengőt bocsátott az ásatások rendelkezésére.^ Barcsay anyaga hadtörténeti jellegű volt,közte az 1848/49-es szabadságharcunk számos emléke: iratok,érdemjelek, pecsétek,kincstári utalványok,