Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Löffler Erzsébet: Lénárt Andor (1925-1990)

szer, a félelemkeLtés nem múlt el nyomtalanul az életéből. Miután politikai múltja miatt a rendszer urai nem találták alkalmasnak az ifjúság nevelésére, újabb munka után kellett néznie. A Heves Megyei Levéltárban kezdett el dolgozni, úgy gondolta, hogy itt igazán nem lehet szálka senkinek a szemében. Egy-két hónap után azonban kiderült, hogy ezt a munkakört csak erkölcsi bizonyítvány birtokában lehet ellátni. Ez már 1972-ben történt. Ezután került ismét a Oobó István Vármúzeumba,mostmár mint történész-muzeológus. Ide szerencsére nem kellett erkölcsi bizonyítvány. 13 évig dolgozott a múzeumban, ahol szívós, példamutató munkájával, mindenkori korrektségével kivívta valamennyi munkatársa elismerését. Kutatási területe a 18. század volt, elsősorban Eger, de néhány esetben Gyöngyös történetét is vizsgálta„Kiváló ismerője volt a kézművesipar történetének, a 18. század társadalomtörténeté nek és különösen szeretett olyan témákkal foglalkozni, melyek bizonyos értelemben csemegének számítanak, mint a gyöngyösi confraternitások, vagy az egri fertálymesterek tevékenysége.Különösen kedves témája volt a vár feltárásának története, ezzel a munkájával, amely önálló kötetben is megjelent, édesapjának kívánt emléket állítani. Az ő szorgalmazására állítottak emléktáblát a Gergely-bástya udvarán a három kiváló tanárnak, köztük dr. Lénárt Jánosnak.Ez az 1975-ös dátum különösen szép napja volt életének. Történészi munkája mellett a könyvtárat is vezette. Egész múzeumi tevékenysége alatt köztiszteletnek örvendett, mindenki szerette. Talán Ö ismerte közülünk legjobban a várat, tőle lehetett minden apró részletet megtanulni a vár történetéről. Különösen szívesen segített a fiatal munkatársaknak, akik mind szakmailag, mind pedig emberileg nagyon sokat köszönhettek neki. Ha valahol segíteni kellett Bandi bácsi ott volt, nem sajnálta sem az időt, sem a fáradságot. Tette ezt azért, mert szerette az embereket. Soha nem hagyta el egyetlen gyűlölködő szó a száját még azokkal kapcsolatban sem, akik tönkretették az életét. Szerény volt és szelíd , lelki szemeim előtt mindig úgy jelenik meg ez az egykor "ellenforradalmárnak" minősített ember,mint bárány a farkasok között. Mikor barátai unszolására annakidején kérte a bírósági mentesítést, tele volt szorongással, mert egyáltalán nem bízott a sikerben. Sajnos az akkoriban kiadott mentesítések nem is értek sokat, amikor ennek birtokában állampolgári jogaival kívánt élni,mégiscsak "büntetett előéletű nek" bizonyult.Ö nem tartozott azok közé az emberek közé,akiket az országban bekövetkezett demokratikus fordulat ismét a politika porondjára vetett. Némi szkepszissel figyelte az eseményeket és a sors különös fintora, hogy csak néhány nappal kellett volna tovább élnie ahhoz, hogy kezébe vehesse a réhabilita lásáról szóló határozatot. Mert rehabilitálták. Igaz, soha senki sem gondol-