Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Visszatekintés a Baráti Kör megalakulására és 25 esztendejére

így történt ez elsősorban itt, Egerben, ahol a középkori várban testet öltött történelmi hagyományok igen élénken éltek és igen intenzíven hatnak mind a mai napig. Az egri baráti kör megalakításának első ösztönzését Sárospatakról kaptuk, ahol 1956 áprilisában BaSbssa Iván és Dankó Imre szervezésével valósult meg ez az új szervezeti forma. A pataki kezdeményezés előképet adott számunkra, de nem igazi modellt, több tekintetben nem követtük, mert körülményeink más formákat, más megoldásokat igényeltek. A sajátos, helyi körülmények között elsőként kell megemlítenem az egri várat, mint történelmi fogalmat, aminek annyira fontos szerepet szántunk, hogy már a baráti kör megnevezésébe, címébe is belefoglaltuk. Ebből következően az egri egyesületnek nemcsak a múzeum tevékenységi köréhez, célkitűzéseihez kellett kapcsolódnia, hanem az egri váréhoz is, sőt elsősorban ahhoz, mert a vár abban az időben jórészt nem múzeumi és nem is kulturális célokat szolgált. Már a baráti kör szervezése során fő feladatként jelentkezett a vár helyzetének megváltoztatása, pontosabban az az igény, hogy az egri várat teljes egészében a kultúra, a történelmi ismeretterjesztés és a hazafias nevelés szolgálatába kell állítani. Az év folyamán számos tárgyalást folytattam egri lokálpatriótákkal, intézmények vezetőivel, aminek eredményeként nagyjából kialakult a baráti kör feladatköre és kirajzolódtak szervezetének keretei. Politikai és hivatali, tanácsi vélemények egyaránt jóváhagyták a terveket, de megvalósításukra, a baráti kör tényleges megalakulására csak a következő év tavaszán kerülhetett sor. 1957. március 2-án végre összeülhetett az érdeklődőknek az a köre, amely az eddigi eredmények alapján megvitatta és összegezte a munka megindításának lehetőségeit. Végül is az Eger Vára Barátainak Köre célját, feladatait és szervezeti felépítettség ét az alapszabály tükrözi, amelyet felügyeleti szerve, Eger város Tanácsa jóvá is hagyott. Amint említettem, a Baráti Kört elsősorban az egri vár sorsáért érzett felelősség, tenniakarás hívta életre. Emlékezzünk arra. hogy a vár 1957 tavaszán még a Honvédelmi Minisztérium kezelésében volt, és csupán engedélyezte a múzeumnak, hogy bemutassa az érdeklődőknek a vár föld alatti építményeit, a kazamatát és kaszárnyatermeket. A kirándulók, turistacsoportok évről évre fokozódó érdeklődése nagymértékben megnövelte a vár látogatottságát és mind gyakrabban hangzott el a vár további feltárásának, a vár rendezésének jogos kívánsága. A baráti kör feladatai között ezért első helyen álltak ezek a kérdések, mindenekelőtt a vár feltárásának folytatása. Ebben az időben még élénken élt az egriek emlékezetében az 1925ben megindult várfeltárás, sokan személyesen ismerték, tisztelték a vártörténet tudományos kutatóját, Pataki Vidor Jánost, és a munka társadalmi szervezőjét, gazdasági alapjainak megteremtőjét, Pálosi Ervint. Ezen felül a feltárás harmadik vezető egyénisége, Lénárt János még élt ebben az időben, aki tapasztalataival, szervező munkájával lelkesen sietett a Baráti Kör segítségére. A város lakossága tapasztalhatta, hogy mit jelentett Egernek a több mint tíz éven át folyó munka, ami a román és gótikus várszékesegyház romjait és a föld alatti erődítményrendszer romantikus járatait tette megismerhetővé. Eger Vára Baráti Körének alapszabálya ezt a húsz éve szünetelő feltárási munkát saját örökségének tekinti, és mielőbbi folytatását szorgalmazza. Folytatni kell tehát a feltárást a vár eddig nem kutatott részein és járhatóvá kell tenni a föld alatti folyosókat a még feltáratlan