Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

1553-tól alakíthatták ki Felső-Magyarország főkapitányi kerületét Kassa székhellyel. Felső-Magyarországhoz tartozott Szepes, Gömör, Heves megyéktől kezdődőleg az Erdélyig elterülő rész, Szatmár, Kraszna és Belső-Szolnok vármegyéket is beleértve. Pest, Solt és Külső-Szolnok vármegyék területét is ide sorolták. A Tiszántúl alsó felén szervezett tiszántúli vagy alföldi, illetve Alsó Részek (Inferior Pars Hungáriáé) főkapitányság a török hódítások kezdeti időszakában állt fenn, Temesvár elestével (1552) a központ Nagyvárad lett, majd János király csapatainak ostroma és a vár elfoglalása után (1557) Gyula székhellyel, annak 1566. évi elestéig. Az eddigi felvázolt kép teljessé tételére említjük meg, hogy a végvári rendszer DNy-i szakaszának tagolódása korán kialakult: a Dráva és a Száva közén létesült a szlavónai főkapitányság Várasd székhellyel: a Szávától délre a horvátországi, amelynek székhelye, Károlyváros az egész DNy-i végvári rendszer központjává vált; a Kapellától délre, a tengermelléki főkapitányságnak viszont állandósult központja nem volt. (1. kép) A védelmi rendszer szervezeti fejlődésével párhuzamos a gazdasági irányítás decentralizációja. Nem véletlen, hogy éppen 1553-ban született döntés, a Szepesi Kamarai Igazgatóság létrehozásáról (az első utasítás 1554-ből való), majd 1567-ben a Szepesi Kamaráról, amely már a Pozsonyi Kamarától nem volt függő viszonyban. A távoleső Pozsonyi Kamara a Felső-Magyarországi főkapitányság sokasodó pénzügyi adminisztrációját, jövedelmeinek gondozását nem, vállalhatta magára. A Szepesi Kamara •— legalább elméletileg — nemcsak a Felső-Részek. hanem

1 a Tiszántúli Alsó-Részek megyéinek a jövedelmeivel, pénzügyeivel is hivatalból foglalkozott. Az ide tartozó összes, szabad királyi városok és váruradalmak, vámok stb. pénzügyi igazgatása hatalmas munkát rótt rá. Legfőbb feladata a végvárak fenntartása volt. A Kamari Igazgatóság székhelye még Eperjes, az önálló Szepesi Kamara hivatala már Kassán rendezkedett be. A Kamara rendeleteinek a végrehajtását a kerületi főkapitány fegyveres, ereje biztosította. A főkapitánynak a kezdeti időkben 300 lovas, és 200 gyalogos állt külön a rendelkezésére, amely a királyi udvar elképzelése szerint a gyors segítségnyújtás célját szolgálta a török elleni harcban. Ez a létszám a XVI. sz. végére lecsökkent, s ekkor a főkapitány személyi kontingensét lényegében a jogrend fenntartására, a tekintély biztosítására fizették. 1567 után a kerületi főkapitányi szervezet mindjobban kiépült. A főkapitányságnak külön volt főépítésze, mustramestere (magister lustrorum., aki a végvárak katonai lajstromát vezette), hadiszertárnoka (magister armentario.rum, aki elsősorban a várak tűzfegyverekkel való felszereltségéért volt felelős) stb. Ettől az időtől kezdve hallunk a főkapitány állandó helyetteséről. Jelentős katonai egység, a mezei hadak felett parancsnokoló (Feldhauptman) a főkapitány második helyettesének a szerepét is betöltötte. A kerületi főkapitány alá tartoztak katonai szempontból a végvárak parancsnokai. Kinevezésüknél és elbocsájtásuknál a királyi udvar (illetve

1 haditanács) felé javaslati joggal élt. Kötelessége volt a végvárakat rendszeresen ellenőrizni (védelmi szempontból), a hibákat, orvosoltatni. A gazdasági irányítói szervvel, a Szepesi Kamarával érthetően a legszorosabban együttműködött. Szemléken, új parancsnokok beiktatásánál, úgy a Kamara, mint a kerületi főkapitány képviseltette magát. A szemlék, vizsgálatok, beiktatások kiküldetési bizottságainak az összeté-