Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Visszatekintés a Baráti Kör megalakulására és 25 esztendejére

Visszatekintés a Baráti Kör megalakulására és 25 esztendejére A magyar történelem egyik nagy eseményének színhelye, az egri vár sorsát kívánta figyelemmel kísérni és a maga szerény módszereivel segíteni 1957 márciusa óta egy társadalmi egyesület, az Eger Vára Barátainak Köre. Megalakulásának 25. évfordulója alkalmat ad arra, hogy felidézzük a Baráti Kör létrejöttét és működését az időközben eltelt negyedszázad alatt azért, hogy áttekintsük az események sorát és emlékezzünk azokra, akik önzetlenül munkálkodtak a nemes célok megvalósításában. A Baráti Kör a kezdet kezdetén az egri Múzeumi Bizottságból nőtt ki, amit a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja intenciói nyomán 1952. decemberében hívtunk életre. Ez a társadalmi bizottság a múzeum tanácsadó szerve volt elsősorban az ismeretterjesztés, a népművelési feladatok minél hatékonyabb elvégzésében, de ugyanakkor társadalmi hátteret képzett a múzeum sokirányú tevékenységéhez is. Tudjuk, hogy a múzeumi bizottságok egyes szomszédos államokban, így Romániában és Jugoszláviában a múzeumok tényleges irányító szerveivé váltak, tehát politikai, gazdasági téren is jelentős szerepet kaptak. Az ötvenes évek fejlődése nálunk a múzeumot fenntartó szervek irányító szerepének megerősödése jegyében zajlott le. A múzeumok mellett létrehozott bizottságok a társadalmi kapcsolat és támogatás szerepét nem lépték túl, a tudományos gyűjtő és feldolgozó munkába, vagy a múzeum gazdasági feladatainak ellátásába nem szóltak bele. Ez egyúttal azt jelentette, hogy segítségük sem terjedt ki a tevékenység ilyen területeire, bár a múzeumok éppen itt szorultak volna támogatásra. Mindezen körülmények hatása alatt ezért új társadalmi szervezettípus alakult ki, a baráti köröké, amelyek a bizottságoknál erőteljesebben tudták segíteni a múzeumi munkát; sőt új tevékenységi formákkal ki is tudták egészíteni. A baráti körök azokhoz a spontán kezdeményezésekhez tartoztak, amelyek bebizonyították életrevalóságukat és a társadalom szélesebb rétegeit tudták mozgósítani a múzeumi munkához kapcsolódó honismereti, hely történeit tevékenység támogatására. Ezen az úton segítettek kialakítani az egészséges lokálpatriotizmust, hazánkon belül a szűkebb táj, a szülőföld szeretetét. A baráti körök egy ideig párhuzamosan működtek a központi intencióra keletkezett bizottságokkal, de ezek folyamatosan elhaltak és feladataikat a baráti körök vették át.