Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Kozák Károly: az ásató régész nyílt levele az egri vár barátaihoz az egri várról

Hasonló hozzáállással íródott a Népújság 105. számának (1981. máj. 7.) „Mi vár a várra?" c. cikke. A cikk első bekezdése a fenti szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva — a világ minden tájáról idelátogatókra hivatkozva (de nem jelezve honnan ez a pontos tájékozódás) — sommázza a látnivalókat (inkább érzéseit, vagy másokét, akik erre hangolták) : „mintha csak a török dúlás nyomait viselné még mindig magán". Elmondja azt is, hogy a vár állapota évről évre romlik. (De hogyan egyeztethető ez össze az általunk bevezetőben elmondottakkal. Az a valóság, vagy a cikknek ez a megállapítása? Ezt véleményünk szerint nem nehéz eldönteni.) Az udvaron elhúzódó ásatásokat és építkezéseket említi a cikk írója. De ki tudja meghatározni egy ilyen nagy és történetileg igen fontos vár feltárásának az idejét (pl. hány sír kerül elő az Árpád-kori temetőből, amelynek antropológiai anyaga is nagyon fontos Eger korai története szempontjából)?

4 Gondolom, a cikk írója nem tartja önmagát e kérdésben (ásatás) szakképzettnek, de illetékesnek sem, mégis „ítéletet mond" e munka felett. Az építkezések nyomait emlegetve, nyilván a műemléki helyreállításokra gondol, s nem a Múzeum által végzett munkát kísérő sok törmelékre, rendezetlenségre. A következő bekezdésben nagy lelkesedéssel dicséri a múzeum törekvéseit, amelyet az „elszomorító látvány" felszámolása érdekében tett. Sajnos, elfelejtette a cikk írója megemlíteni, mennyi mindent tett az Országos Műemléki Felügyelőség, azoknak ott dolgozó szakemberei, fiatal és nyugdíjas dolgozói az egri várnak a látogatók számára, történeti szerepének megfelelő bemutatására, amelyből az OMF központi dolgozói (tervező, régész) is kivették részüket az irányításuk alatt álló kétkezi munkásokkal együtt.

5 Egy régész az emberek szemében általában csak egy „csodabogár", aki kedvének hódolva kutat, ás, embereivel a történelem mély kútjában, rétegeiben. Ez így általában — de csak kisebbik részében — igaz is. A teljes igazság azonban nem ez. Nyáron órákon át tűző napon is vallatja a földet, rétegeket, télen — mert ilyen is előfordult már, nem is egyszer az egri vár huszonöt éve folyamatosan végzett ásatásának történetében — meggémberedett ujakkal kutat a fagyos földbe, hogy az feltárja előtte rég múlt korok, embereinek történetét.

6 így múlnak az évek, néha évtizedek, míg végre mind élesebben rajzolódnak ki múlt ködébe veszett történetek, egy-egy alak markáns arcéle — mint ami pl. Dörögdi Miklós egri püspök (2. kép), Varkoch Tamás és Dobó István várkapitányok építkezései nyomán történt —, amelyet nem mindig faragtak kőbe, nem öntöttek bronzba, s nem festettek meg nagy mesterek, döbbenetes színekkel.

7 így vallatjuk az egri vár földjét, falait is immár negyedszázada. Sokan elmentek már végső útjukra — öregek és fiatalok is —, akik lelkesedéssel, szeretettel dolgoztak velünk együtt a vár feltárásán. Őket már nem kérdezheti meg az újságíró, vagy a tv riportere, mi is történt az egri várban az elmúlt negyedszázad alatt. De beszélnek helyettük a vár helyreállított emlékei, a vár történetének bővülését bizonyító tudományos és népszerűsítő dolgozatok, kiadványok. E munkákból és más tárgyilagos feldolgozásokból megbizonyosodhatnak az egri vár barátai, de mindenki, akit érdekel a vár sorsa, mi minden történt az egri várban az elmúlt negyedszázad alatt. Nincs elkeseredésre, kishitűségre ok. A vár összességében sok új részlettel gazdagodott látványban és történetében egyaránt.

8 A fentiekben talán sikerült — ahogy a Szerkesztő javasolta nyílt levelében — segítőkész nyíltsággal lépni egyet a kibontakozás, a belső